Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tere-fere Klub

Kedves Látogató!

 

Üdv a klubban!

Ez itt egy virágos rét. Köszönöm ha vigyázol rá. Köszönöm, ha tiszteletben tartod a határait, és szeretettel, tisztelettel sétálsz rajta, nem sértve meg senkit. Ápold, locsolgasd és gondozd ezt a kertet, hogy mindig jó legyen ide betérni. A hozzászólások felületén beszélgethetsz, megoszthatod a napi gondolataidat, ami éppen foglalkoztat, linkeket helyezhetsz el, olvasni, hallgatni vagy nézni való videókat, oldalakat ajánlhatsz itt. Légy Te is a kertészünk!

 

(A meglévő értékek védelmében az oldal szellemiségét sértő hozzászólásokat minden előzetes bejelentés nélkül törölni, illetve az ilyen feladók hozzászólási lehetőségeit blokkolni fogom. - V.Ildikó)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Merj szeretni!

(Ildikó, 2012.04.28 14:16)

"A szeretet lehetetlen" címmel készült el az új rész. Íme:

https://leleklanc.eoldal.hu/cikkek/merj-szeretni-/merj-szeretni----a-szeretet-lehetetlen.html

kirándulás

(Ildikó, 2012.04.25 07:18)

Ismét kirándulásra várjuk az érdeklődőket, ezúttal Tapolcára (Baltonfelvidék), mégpedig május 26-án szombaton egy egynapos együttlétre. Terveink szerint megmásznánk a Szentgyörgyhegyet, de Tapolca más látnivalókkal is bővelkedik. Képlékeny még a program, de az időpont és ahelyszín fix. Lehet gondolkozni, és akit érdekel és jönne, az jelezze a baloldali email-címen, vagy itt a tere-fere klubban.

Szőke Lajos Pilis titkai...

(Mag, 2012.04.23 20:17)

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=wMSVvUFFedI

Fantasztikus infoval, ami illeszkedik Szántai előadásához
http://www.youtube.com/watch?v=7lHE5zECIpI

ez annyira tetszik:))

(Ildikó, 2012.04.23 08:15)

A FB egyik csoportjából hozom ezt kis ÉRtelmezést Tóth József-től:

ÉL-ÉR R és L felcserélhető?
Minden ami ÉL, mozog. A szabályzott mozgás, élet áramlik, ER-ek, ÉR mentén.
Az ÉL-ET akkor fejlődik, ha van mozgás, ÉR-ik.
Ha ÉL-ek valóban, akkor az ÉL-et elemeket ÉR-zem.
Ha az ÉL-et ÉL-TET, akkor az ÉL-etet mint benned áramlót ÉR-ZED.
... ÉR-ted, hogy ÉR-zem,? Ha igen úgy ÉR-zem, nem hiába ÉR-tem, s nem hiába ÉL-tem.

normális - Ritusnak

(Ildikó, 2012.04.20 07:51)

Nem is adadhatott volna meg másképpen, mert a külső lehetőség az elmélet, a belső pedig a gyakorlat. Az elméleti lehetőség nem érhető el minden esetben. Nekem is lehetne mondjuk lakatlan szigetem, ha...és akkor jönnek a ha és de, meg mi lett volna ha kérdések, amik semmire sem adnak választ, csupán az önsajnálatra, önigazolásra jók. - Meg kell értenünk saját megunk belső törvényeit, mert ezek az igazi lehetőségeink.

Mi a normális?
Normálisnak azt tartjuk úgy nagy általánosságban, ami nem lóg ki a sorból. De miután mindenkinek van olyan tulajdonsága, amivel mégiscsak kilóg a sorból, ezért egy konkrét helyzetben azt érezzük normálisnak, ami a jelenlegihez képest kényelmesebb, könnyebben elfogadhatóbb életet kínálna számunkra ott, ahol most nehézségeink vannak.
Ezért nincs értelme nagyon kibújni a jelnelegi feladatok elöl, mert az új feladat (ember, társ) egy területen könnyebb, de kapunk helyette mást, ami megint nem lesz normális.

Egy másik kérdés. Jó lenne valóban egy normális helyzet, amiben semmi dolgunk nincs? Nem unalmas az? - Az ember szereti a kihívásokat, és a kihívás sosem egy normális helyzet. A kihívásban lehet fejlődni, az átlagos helyzetben meg nem, mert azt már meg tudjuk oldani, ezért átlagos, ezért könnyebb, és ezért unalmasabb. A munkában is így van ez, amikor új feladat előtt állunk - mint én is a hét elején - szinte megrémülünk, hogy akkor most hogyan is fogjunk hozzá. Mindent ki kell találni magunknak, többet kell gondolkozni, tervezni, össze kell szedni minden bátorságunkat, tudásunkat, kreativitásunkat ....és ez jóval nehezebb, mint amikor a szokásos napi rutinmunkát végezzük, azaz a normálisat, amit már megszoktunk. Így mondhatjuk azt is, hogy normális az, amit már egyszer megértettünk, megszoktunk, ismerjük. És nem normális minden újszerű dolog, ami egyelőre még sok energiabefektetést igényel...DE: hogy ha ezt a nem normális feladatot megoldjuk, akkor az önbizalmunk, önbecsülésünk egy jókora adaggal nő. És ez a pozitív kimentele, amiért érdemes megcsinálni.

"Nooooormális??" - kérdezi Besenyő Pista. :))))

Ritusnak

(Ildikó, 2012.04.19 07:25)

Ezt mondom épp, csak megismételtél a saját szavaiddal.:)) A külső lehetőség mindenkinek adott (hogy normálisat válasszon), de belül készen állt-e, belül milyen feladatra, milyen választásra állt készen akkor a mikor a döntést hozta? Hol tratott akkor a belső lelki érettségét tekintve?

Re: Ritusnak

(Ritus, 2012.04.19 16:20)

nekem eddig belül datott meg....:)))
de mi a normális????

Jó a cikk a génről!!! köszi :)

Mag-nak

(Ildikó, 2012.04.19 08:06)

Az első cikket elolvastam...nem tudom mennyire igaz, de nagyon hihető elképzelés, legalábbis beleillik az én világomba. Tetszett.:))

Villás Bélát majd később, mert ahoz 2 órányi idő kell....most viszont mennem kell.

Dimenziók

(Mag, 2012.04.18 20:59)

Mit szóltok ehez a megközelítéshez?
http://www.ursinyijulianna.hu/a-ter-az-univerzumtol-istenig.html

+
Egy nagyon jó előadás több témáról
http://www.youtube.com/watch?v=xEVAxWRK_ak

------

(Ritus, 2012.04.18 18:36)

Én nem látok konkrét összefüggéseket a próféták és miközöttünk...
Az, hogy kivel élsz saját döntésed, az is hogy meddig, fejlődni bármitől lehet, ha úgy döntesz fejlődni akarsz :))) szerintem.

"valóban volt olyan belső lelki lehetőségünk, hogy a normális tetszen jobban"
Ez szerintem mindenkinek megadatik, a lényeg, vagy -e annyira lelki belső kapcsolatban magaddal, hogy meghalld a belső sugallataid? Ill. mered-e választani??? Szereted-e magad annyira hogy válaszd?

Ritusnak

(Ildikó, 2012.04.18 15:30)

Mondd meg nekem akkor azt, hogy az micsoda, és honnan való, amikor éppen mondjuk egy olyan ember mellett kell élnünk, aki mondjuk iszik, vagy hitetlen, vagy kicsapongó (régi szóhazsnálattal parázna)! - Mondhatjuk persze, hogy mi választottuk magunknak, igen ám, de választhattunk volna mást is? A belső késztetéseink megengedtek más választást? Mert mondhatjuk, hogy választhattunk volna "normális" társat is, de először is senki sem tökéletes és senki sme ideális társnak születik. Lehet azzá válni, de születni nem. Na de: valóban volt olyan belső lelki lehetőségünk, hogy a normális tetszen jobban? Vagy éppen úgy van, hogy meg vagyunk határozva egy feladat által, amit el kell végeznünk, és ehhez a feladathoz választunk társakat? A feladat pedig honnan is jön? Nem de Istentől? Nemde ő küldött egy bizonyos feladatra? - Innen nézve pedig lehet mondani, hogy Isten szabott ránk bizonyos próbatételeket, ugyanúgy mint Hóseás, Jeremiás, Ézsaiás..stb esetében. Csak az ugye ki van téve közszemlére, ők a "celebek", mi meg azt hisszük semmi közünk hozzájuk. De bizony hogy van, az élet ma sem más, mint akkor. Mi is hasonló feladatokkal jöttünk, és tudom, hogy sokan élnek hasonlóan nehéz életfeladatot, mint az említett próféták. A különbség annyi csupán, hogy tisztában voltak ezzel a küldetéssel, és elfogadták, mi vaskori népek meg igencsak húzódozunk, tiltakozunk a próbatételek elől. Pedig ebben van ám a fejlődés vitaminja! :))

Ritusnak

(Ildikó, 2012.04.18 08:53)

Mit nem értettem meg? - Kérdőre vontad, hogy Istennek tulajdonítom az ítélkezést az említett parázna, számkivetett..stb minőségek tekintetében. Erre megírtam, hogy nem az Isten mondja, hanem ember az emberről....Te is ezt írtad. Vagyis helyeseltem. A továbbiakban meg hozzátettem még pár gondolatot. Mégpedig azért, mert aki a földön él, annak szembe kell néznie a poláris világgal, nem léphet ki belőle csakúgy, mert akkor nem tudja teljesíteni földi küldetését. Fél lábbal itt, fél lábbal ott, ez az amit én jónak érzek. Tudni hogy honnan jöttünk (Istentől), hová tartunk (Istenhez), de a kettő közötti utat, amúgy derekasan, földi módon be kell járni, annak minden negatív oldalával együtt. Ezért vagyunk itt. itt méretik meg minden. - Ezért föl kell ismernünk a poláris világ mindkét oldalát, meg kel tudni különböztetni egymástól a jót és rosszat, hoyg mindkettő a javunkra váljék. Mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik. A jót élvezzük, a rossz helyzetekből meg tanulunk. De hogy miből kell tanulnunk, azt föl is kell tudni ismerni, ki kell tudni mondani féellemeknélkül. Mert amíg félsz kimondani negatív jelzőket, addig szeretni sem tudod, átölelni sem tudod a bűnös embert, ahogyan Jézus viszont megtette (Lásd a közismert példát Mária Magdolnával).

Re: Ritusnak

(:)))Ritus, 2012.04.18 11:13)

Na, ez már igen!

de ne feledd Mária Magdolna Jézus szerelme volt....akárhogyis....
Isten ilyen feladatokat nemhiszem hogy ad bárkinek is...szerintem ez nem tőle való, ez az, amit nem értettél...de most remélem átlátod.
Ha nem, nem baj....

"A Bibliai próféták közül sokan kaptak hasonlóan "sokkoló" feladatot, Jeremiás próféta pl. sosem nősülhetett meg, ami abban az időben számkivetettséggel volt egyenlő, és megvetéssel járt. Ézsaiásnak meg 3 éven át egy szál alsóneműben kellett járnia, bárhová is ment. -

.............Ildikó...............

(Ritus, 2012.04.17 13:47)

Szerintem nem értesz egészen, nem baj :)
azért jól megtudod magyarázni :) de nem értek Veled egyet.....már 1 ideje....ebben.

napi gondolat - amit megbánunk

(Ildikó, 2012.04.17 13:45)

(emailen kaptam, továbbítom)

Egy ausztrál nővér, miközben halálos betegeket ápolt, feljegyezte, mit bánnak meg halálos ágyukon. A leggyakoribb haldoklói megbánásokról könyv is készült, néhányat pedig a Guardian is lehozott.



Bronnie Ware ausztrál nővér több évig dolgozott palliatív ellátást – a már nem gyógyítható betegek szenvedéseinek megkönnyítését – nyújtó intézetben, és főleg olyan betegekkel került kapcsolatba, akiknek már csak néhány hetük volt hátra.

A nővér blogban írta le tapasztalatait, ami most könyv formájában – The Top Five Regrets of the Dying (Az öt leggyakoribb dolog, amit a haldoklók megbánnak) – is megjelenik. Úgy véli, mások is tanulhatnak ezekből az életvégi bölcsességekből, mert bámulatos az a tisztánlátás, ami a haldokló betegeknél tapasztalható.

Elgondolkodtató az is, hogy amikor megkérdezte betegeit, mit bántak meg addigi életükben, szinte ugyanazok a mondatok hangzottak el. Mint például az, hogy bárcsak kevesebbet dolgoztak volna, vagy jobban kifejezték volna érzéseiket. Íme, az öt leggyakoribb megbánás, miközben eljátszhatunk a gondolattal, mi mit bánnánk meg, ha ez lenne életünk utolsó napja.

"Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem."

Ez volt a leggyakoribb megbánás. Amikor az emberek visszatekintenek életükre, a fontosabb állomásokra, rájönnek, még álmaik felét sem sikerült valóra váltaniuk. A legtöbb embernek abban a tudatban kell búcsúznia a földi léttől, hogy a be nem teljesült álmokért egyszerűen ők maguk okolhatók, mert nem harcoltak értük kitartóan.

"Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat."

Valamennyi férfi beteg szájából elhagzott ez a mondat. A napi hajtás miatt nem maradt elég idő sem a gyerekekre, sem a feleségre. A legszomorúbb – az ápolónő szerint –, hogy női betegektől is hallott ilyet, pedig idősebb generációról lévén szó, ők még nemigen voltak családfenntartók.

"Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet."

Sok ember azért fojtja vissza érzelmeit, mert így könnyebb megőrizni a békességet. Az eredmény azonban közel sem vigasztaló, óvatos viselkedésükkel középszerűek maradtak, nem teljesedtek ki, nem váltak olyanná, amire igazából képesek lettek volna. Sőt, az sem kizárt, hogy számos betegséget a kereserűség és a bosszankodás váltott ki.

"Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna barátaimmal."

Szintén valamennyi haldokló említést tett erről. Úgy tűnik, a baráti kapcsolatok is reálisabban ítéltetnek meg egy életvégi számvetésnél: a betegek elmúlt életükre visszatekintve rájöttek, a baráti kapcsolatainkra is nagyobb figyelmet kellett volna fordítaniuk.

"Bárcsak boldogabb lettem volna."

Sokan halálukig nem jöttek rá, hogy a boldogság megélése saját döntésük is. Szokásokat, magukkal hozott mintákat követtek, miközben élhettek volna kicsapongóbb életet is. Noha az előbbi kényelmesebbnek tűnhet, többet kapunk mi magunk is, ha több teret engedünk a lazaságnak, a felhőtlen nevetésnek.

Ritusnak

(Ildikó, 2012.04.16 20:06)

Igen, ember mondja embernek, emberről, hogy parázna, számkivetett, mert léteznek ezek a fogalmak, mert létezik a bűn. Ezzel jobb szembenézni. Természetesen jobb azt az oldalunkat erősíteni, és arra fókuszálni, ami jó bennünk. De hogyan létezhetne ajó, ha nincs rossz? Honna tudnánk hogy jók vagyunk, mihez viszonyítanánk, ha nem lenne az ellenpólus. A kettő e poláris világban együtt van jelen, akár tetszik, akár nem, akár csömört kapunk már a szó hallatán, akár nem. Nem dughatjuk homokba a fejünket. De éppen a viszonyítási alap készteti az embert arra, hogy ő jó leygen, és erre kell törkedni. Csernus Imre is megmondta, hogy a rosszak is betöltik küldetésüket, mert ők lesznek a viszonyítási alap. Szükség van rájuk! Bár ne volna, de ahhoz meg nekünk kellene jobban szertnünk pl. a bűnösöket. Jézus is együtt evett és ivott a bűnösökkel...meg is botránkoztak ezen sokan. De nem az egészségesnek van szüksége az orvosra, hanem a betegnek , a bűnösnek...hát le lehet hajolni hozzájuk is....és akkor talán...egyzser...ha mindenki csak egy bűnöst megtérít, és szeretővé tesz...akkor talán a bűnnek írmagja sem marad.

kötöszködni fogok....

(Ritus, 2012.04.15 11:09)

kicsit megcsömörlöttem már ettől....
Mi az hogy bűnös, hogy parázna, hogy számkivetett????????....ki mondja ezt rád? Az Isten biztosan nem, ámde az ember antól inkább.

Nemcsak Isten tud hozzád szólni....szóval én fentatrással kezelem már ezt. De elmerengeni a miérteken mindíg jó, olyan válaszokat kapsz, amik benned vannak, s úgy fedezed fel ezáltal a belső kozmikus világod, mint egy gyerek a külsőt, mikor kiváncsi s megkérdi MIÉRT?

Terportálhatunk...este!?

(Mag, 2012.04.14 15:04)

Mit szóltok hozzá ? 2012.04.14.
http://soundofheart.org/galacticfreepress/content/galactic-light-ship-dreamflights-invitation-14-april-2012

...

(Mónika, 2012.04.13 21:11)

Igazából ez sem igaz, mert pont ma gondolkoztam ezeken a dolgokon igazán. De egyébként meg arra már rájöttem hogy nem érdemes gondolkodni ezen. Máshogy ébred rá az ember a dolgokra, persze mégis kell ehhez némi gondolkodás is néha, de nem túlontúl sok, mert az összezavar. Egyébként meg rá lehet jönni mindenre, ha az ember "magából" indul ki. Vagy be. És nem kívül keresi a válaszokat egy külső Istentől.

...

(Mónika, 2012.04.13 20:33)

Akkor én nagy figyelmet élvezek Istentől...
Szerintem nincs is más választása az embernek, mint cipelnie a terhet, mivel nem is tud másmilyen lenni, mint "árral szemben úszó".

De az is lehet, hogy ez nem igaz és tök egyszerűen csak bazi sok rosszat tett az ilyen ember előző életében és mindenért meg kell fizetnie.

Vagy az is lehet, hogy mindkettő egyszerre igaz, vagy hogy egyik sem igaz. Az is lehet, hogy az életnek nincs is semmiféle olyan igazi értelme, mint amire mi gondolunk.

Egyszóval nem gondolkozom ilyeneken. Vagyis próbálok nem.


« előző

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35

Következő »