Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondok és bizalom

2012.06.19

Gondok és bizalom

 

Nem ismerem az olvasók anyagi hátterét, de ha a statisztikai adatokból indulok ki, na és persze a közvetlen környezetem, ismerőseim helyzetéből, akkor kijelenthető, hogy nagyjából 80%-unknak vannak anyagi természetű gondjai. A hétvégén erről folyt beszélgetés egy csoportban, ebből idézek – nevek nélkül – néhány gondolatot:

 ***

 -Rohadt nehéz, folyamatosan próbálok emlékezni, meditálok, tudatos lélekzet, hanganyagokat nyomatom (kryon,Adamus) és semmi basszus! Kezembe veszem a hatalmam,… De az egész mindenség egy kamu és valójában minden illúzió,az odaát és itt is! ...és különben is hol vagyok és mi ez az egész? Mindig voltak buktatók,de.....de most haláli ami már itt folyik. Csak nálam van ez? Érzékelek, látok, hallok és mégis mi a franc ez az egész? Miért vagyok bele döngölve egyre jobban a földbe?
 ….
 -Szeresd magad és ne akarj senkinek megfelelni ...
 ….
 -Elegem van a sok csalóból akik jó pénzért megmondják a frankót hogyan kell viselkedni és gondolkodni !! Én boldog vagyok és teszek a világra, csak én tudom mi a jó nekem :)
 ….

-Ezért van az, hogy a szegény embert az különbözteti meg a gazdagtól, hogy míg a szegény nem tudja elképzelni, hogy gazdag legyen, a gazdag azt nem tudja elképzelni, hogy szegény legyen. Én pl. hatalmas bizonyossággal TUDOM, hogy nagyon le sose fogok csúszni...de gazdag se leszek. Mondjuk nem is akarok. Az én bőségem nem a pénz....de persze azt is használom módjával.

§   

***

Az ezoterikus világban olvasható ilyen és olyan technikák úgy tűnik mit sem érnek, a teremtő erőnk mintha nem működne megfelelően, míg egy szűk réteg a válságon is meggazdagszik, mindenféle ezoterikus tudatosság nélkül is.  Nem értjük … nem és nem. Valami hiányzik a képből.

Én is tanulom az életem, és a legnagyobb lecke folyamatosan az, különösen ilyen anyagi természetű  dolgok esetében, és főként abban az esetben, ha a becsületes utat választom, hogy tudni kell bízni és ráhagyatkozni az Isten Gondviselésére.

Anyukám szokta mondogatni, hogy „kislányom, mi ez még a háborús időkhöz képest, meg a Rákosi korszakhoz képest!!! Hidd el, ez még semmi, béke van, legfeljebb gondolkozni és hinni kellene néha”.

Igen, ők megéltek mást is a szocializmuson és a rendszerváltáson kívül. Én nem. Az én generációm legfeljebb a 2 utóbbiról tud valamit, születésem óta például béke van. Szüleim, nagyszüleim tudják mi az igazi nélkülözés, mi a lemondás, és mit jelent a HIT. Tudják mit jelent szűkösen élni, beosztani, spórolgatni, félretenni, hosszútávon gondolkozni, hitelek nélkül élni, addig nyújtózkodni ameddig a takaró ér, és bízni a túlélésben és egy jobb világban. Azt egyébként ők sem hitték, hogy a Rákosi korszaknak valaha is vége lesz, és az én generációm sem hitte, hogy az oroszok valaha is kivonulnak az országból. Mégis megtörtént. Legalább ez lehetne tanulság mindazoknak, akik azt gondolják, hogy ez az anyagi csődhelyzet sem változik meg soha. De meg fog változni. Nem tudom mikor. Ha most a gödör alján vagyunk is, ennek is vége lesz így vagy úgy. Mert semmi sem tart örökké, minden állandó változásban van. Ha ezt tudjuk, akkor tudunk a hullámvasút alján is nevetni , és a tetőn is.

Kipling „Ha” című versét nagyon szeretem idézni, egy egész életre szóló tanítás van benne összesűrítve, melyben ez áll többek között: ….” Ha a sikert , s kudarcot bátran állod és úgy tekinted őket, mint két rongy csalót”…” ember leszel Fiam!” -  Igen, az élet egy játék, és van benne kudarc, van benne siker is, de egyik sem szabad, hogy a fejünkbe szálljon, hogy túlságosan magasra repüljünk vagy mélyre kerüljünk velük, hiszen nem állandók, egyiket követi a másik.  Önmagunk felmagasztalására semmiféle siker nem jogosít fel, de arra sincs szükség, hogy elásd magad egy kudarc vagy kudarcsorozat miatt. Mindenkor érdemes megvizsgálni, hogy mit üzen a sikerem, mit üzen a kudarcom, mit üzen a betegségem vagy a jólétem.  Amikor mélyen vagy emlékezz, hogy voltál fönt is, és hogy ismét az következik … egy idő után. De hogyan is értékelhetnéd a jót, ha nem ismered a rosszat? Becsüld meg mindkettőt!

Ha pedig erre azt mondod, hogy ez nem vigasz a sárgacsekk-invázóval szemben, ez a jelen problémáját nem oldja meg hónapról-hónapra, akkor ajánlom figyelmedbe Jézus példabeszédét a gondok és bizalom témakörben ( Mt 6, 19-34) :

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is.
Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.
Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja."

Addig, amíg az anyagi dolgok kitöltik gondolataidat, de főképpen az emiatti aggodalmad, addig – hogy ezoterikus nyelvre váltsak - energiád le van kötve az aggodalomba, így képtelen leszel éberen figyelni az új alkalmakat, és képtelen leszel bízni. Pedig csakis az Isteni Gondviselésbe vetett bizalmad tesz éberré és tevékennyé. Nem akkor fogsz látni, ha látni akarsz. Mert nem fogod látni a fától az erdőt a nagy akarás közepette, és csak azt veszed észre, amit látni szeretnél… így viszont elmész amellett, ami neked való lenne, nem ismered fel a felkínált lehetőséget és bátortalanul visszautasítod. Ne görcsölj rá, ne akard, csak hagyd, hogy megtörténjenek a dolgok. Lazíts! A túlzott akarás sehová nem visz, csak akaratoskodásba, és figyelmedet túlságosan is önmagadra és gondjaidra irányítja, elvonva teremtő erődet a valódi célodtól.  A Gondviselésbe vetett bizalom nem csak láttatja az utadat, de bátorságot is ad ahhoz, hogy ismeretlen dolgokba kezdj. Bíznod kell, és magad előtt látnod a célt. Lesznek nehézségeid, persze, de a nehézségek azért vannak, hogy erősödj a leküzdésük által.  Ha pedig a nehézségekben is megkeresed Istent, és tőle kérsz erőt, tudván, hogy ő vezeti utadat, és ismét szövetséget kötsz vele, akkor a nehézségek is megoldódnak. Isten az egyetlen erő, akiben érdemes bíznod. Légy bátor, mert ez sokszor olyasmit jelent, hogy fejest kell ugranod az ismeretlenbe, mégis érezni fogod Isten jelenlétét, és a végén, ahogyan Csernus Imre is mondja: aki nagyot kockáztat, az nagy sikert ér el, aki csak kicsit, az kis sikert ér el. Isten sokszor olyan útra terel, ahol nagy kockázatot kell vállalnod. Magam is tudom, és többször is meséltem saját élményeimről ezzel kapcsolatban –  milyen az, amikor  rábízom a sorsom Istenre teljes szívemmel, hogy milyen nehéz döntéseket kell ehhez meghozni.  A bizalom akkor kezdődik, amikor ezeket a döntéseket meg tudom hozni, bár kockázatot vállalok. A bizalom nem azt jelenti, hogy lemondóan hátradőlve várom a sült galambot, hanem azt, hogy átengedek bizonyos gondokat Istennek, így a gond súlya alól felszabadulok, nem nekem kell törődnöm velük, tehát kisebb a teher a vállamon. Ha sikerül kizárni a napi gondokat, és Istenre bízni az anyagi természetű kérdéseket, akkor valóban arra tudsz majd figyelni,” ami igazán lényeges és a szemnek láthatatlan” (Exupéry után szabadon). És mint Jézus megmondta, ehhez majd megkapjátok mindazt mire szükségetek van, ruhát, élelmet,stb. Valahogyan úgy kell erre tekinteni, mintha azt mondaná Jézus, azt üzenné, hogy Isten minden földi szükségletünkről gondoskodik, feltéve, hogy mi pedig vele törődünk, az ő országát építjük. Mit jelent ez? Azt, hogy a saját szűk környezetünkben próbálunk olyanná válni, mint Jézus az övében. Vajon tudok-e , vagy legalább próbálok-e úgy szeretni, viselkedni ,mint Jézus? Fejlesztem-e bölcsességemet, tudásomat, szeretetemet, szolgálatára vagyok-e másoknak, tudok-e úgy megtenni bármit, hogy azért nem várok cserébe semmit, egyszerűen csak megteszem, hogy segítsek, hogy haladjon az ügy? Mert ha valamibe belekezdek, és  azt számolgatom hogy a másik ember ezért cserébe mit fog adni, vagy mivel tartozik ezért viszonzásul, vagy miért nem segít, akkor az nem Jézus útja, akkor nem az Isten országával törődök, hanem önmagammal.  Ha csak úgy vagyok képes levinni a szemetet, kiteregetni a ruhákat, elmosogatni, rendbe rakni az iratokat, leszedni a gyümölcsöt a fáról, felhasogatni a fát, hogy közben azt számolgatom, hogy én ezt már x+3-szor megcsináltam, sőt mindennap, a máik meg még soha, és hogy ez így nem igazságos, akkor nem az Isten országát építem, hanem saját egómat. Ha valamelyik cselekedetedet haszon reményében, hírnévvágyból,stb. teszem, akkor nem az Isten országát építem, hanem az egómat.

 Az önzetlenség, az alázat, a bizalom, az elvárásnélküliség, a számításmentesség a fő vezérelvek.  Enélkül nem fog menni. Az anyagi gondtalanságomról pedig csak akkor gondoskodik Isten, ha én az Ő országát építem. Fifti-fifti. Szerintem ez egy korrekt  ajánlat. :)) Aggodalomra semmi ok.  – Ja, hogy egyesek nem az Isten országát építik, és mégis gazdagok? Lehetséges. De ki lesz boldogabb? Ki lesz lélekben gazdagabb, ki lesz elégedettebb? Biztos hogy az, aki nagyon gazdag, de nincs lelki élete?

(Erről a kérdésről szól egy film, nagyon tanulságos és érdemes megnézni, címe: Bakancslista. Két rákos betegről szól, akiknek a napjaik meg vannak számlálva. Az egyikük egyszerű családapa, feleséggel, unokákkal, másikuk egy kórházigazgató, sok pénzzel, de szétesett élettel. Mit terveznek a hátralévő időre, és hogyan élik meg?)

Mi az élet értelme egyáltalán, gondolkoztál már ezen? Olvasd el ezt a rövid történetet:

https://leleklanc.eoldal.hu/cikkek/pozitiv-gondolkodas/az-elet-ertelme.html

 

Az Isten országának építése tehát a mindennapi szeretetről, szolgálatról szól, az „itt és most”-ról, hogy mennyire tudok a jelenben élve, a jelen pillanatot mindig a leghatékonyabban felhasználva élni. A Gondviselésbe vetett bizalom hosszútávú elhatározás kérdése, és hogy mit jelent a konkrét élethelyzetekben, a példák talán többet mondanak majd el:

http://www.eromerito.eoldal.hu/cikkek/igaz-tortenetek/gondviseles.html

http://www.eromerito.eoldal.hu/cikkek/igaz-tortenetek/a-hit-ereje.html

https://leleklanc.eoldal.hu/cikkek/muveszetek_-kultura/rudyard-kipling_-ha.html

https://leleklanc.eoldal.hu/cikkek/pozitiv-gondolkodas/szeretnel-milliomos-lenni-.html

 

Isten országának építéséhez ajánlom  a Merj szeretni! sorozat gyakorlatias hangvételű cikkeit:

https://leleklanc.eoldal.hu/cikkek/merj-szeretni-/

És végezetül mégegyszer a legfontosabb:

„Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”

 

(V.Ildikó)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

molnar.b.antal@gmail.com

(molnár b antal, 2013.07.01 14:10)

Uram! Légy áldott minden gyermekért, légy áldott az Életért. Add, hogy érvényesüljön teremtői akaratod, s a Tőled kapott méltósággal tudjunk élni a világban, őrizve azt magunknak, s a jövő generációinak az idők végezetéig! Ámen
Uram! Légy velem küzdelmeimben! Ámen.
Uram! Légy velem, taníts, add hogy soha ne kínozzon a szeretet hiánya! Ámen
Uram! Lelkedet add, hogy éljek! Ámen
Uram, lelkem utánad, vágyódik.
Mikor Nálad időznek gondolataim,
Békességet és megelégedettséget találok.
Uram! Ments meg az anyagiak kísértéséről, s add, hogy Rád figyelve hálát adhassak Neked gondoskodó szeretetedért! Ámen
Uram! Moss át Igéd életes vizével, vedd el tőlem mindazt, ami elválaszt Tőled, hogy Élet-jellé válhassak mások számára! Ámen
Uram! Mutasd meg Magadat, hogy éljek! Ámen

molnar.b.antal@gmail.com

(molnár b antal, 2013.07.01 14:09)

SAUL FÉLTÉKENYSÉGE
“És az Úrnak Lelke eltávozott Saultól, és gonosz lélek kezdte gyötörni Őt, mely az Úrtól küldetett.” 1Sámuel 16,14
Saul kétszer mondta ki Sámuel elôtt, hogy vétkeztem. Rettenetes, amikor az ember a bűnbánatot fékbűnbánattal fejezi be. Amikor bűnbánatunk mögött ott van a “de”, tudhatjuk, hogy Isten előtt nem kedves. Fékdolgokat Isten nem hallgat meg. Isten egészen adta magát, és egészet vár tőlünk is. Olyan igent, aminél nincs feltétel, nincs “de”. Saul életében az a tragédia, hogy elmulasztja az utolsó lehetőséget, és ettôl kezdve meredeken zuhan az útja a kárhozatig. Az Úrnak Lelke eltávozott tôle. Sokszor észre sem veszi az ember, amikor ez megtörténik. Egy darabig nagyon megdöbbentett, hogy a gonosz lélek, ami Sault gyötörte, “az Úrtól küldetett”. Jogosan küldetett. Az Úr Saullal befejezte a kapcsolatot. Amint Isten Lelke eltávozott tôle, jött a gonosz lélek, nem maradt üresen a szíve. Ha nem fogadod be Jézust, a te szíved sem marad üresen. Már az első lépésnél érezheted, hogy baj van. Jönnek a gyötrő gondolatok. A gonosz léleknek ez a jellemzője. A Szentlélek soha nem gyötör, csak megfedd, megszomorít, de soha nem gyötör. Saul elhozatja Dávidot. Megszerette, meg is üzeni apjának, hadd maradjon nála. Aztán elindul az irigység, a féltékenység, és ellensége lesz Dávidnak egész életében. Hányszor van bennünk: milyen jó lenne, ha az a másik nem lenne! Nézz körül, mit teszel, mit mondasz féltékenységből. Ne engedd, hogy tönkretegyen! Jézus életén is láthatjuk végig, hogy mindnyájan rosszat gondoltak, és gondoltunk felőle. Bűneinkkel adtuk Őt keresztre. Ami-kor vétkezel, Őt bántod, minden bűnöd Neki okoz fájdalmat. Engedd, hogy feletted is Ő győzzön!
________________________________________

Ez+az

(Magdi, 2012.06.21 16:26)

Az igaz, hogy könnyebb a más által kitaposott ösvényre lépni, de ezt választva megnöveljük az esélyét annak, hogy szem elől veszítve saját utunkat eltévedünk. Velem is előfordult már, hogy tévútra keveredtem és erre csak bizonyos események döbbentettek rá. De bízva önmagamban és persze a környezetemben (akiknek nem volt mindig felemelő élmény elviselni a mellékvágányon tébláboló Magdit :) ), leléptem a más által jónak vélt útról és folytattam a magamét. Jól tettem! :)) Ehhez a visszatéréshez legfontosabb volt, hogy bízzak a saját érzésemen alapuló döntésem helyességében.

Én nem mondom, hogy "teszek a világra". Viszont már tényleg túl sokan vannak ezoterikus körökben akik azt gondolják, hogy Ők valamiféle gurukká avanzsáltak csakis attól, mert fejben felhalmoztak seregnyi tanfolyamon és könyvekből mindenféle tudásanyagot. Ezek után pedig azt gondolják, feladatuk mindezt nekik is tovább adni, természetesen nem mások lelki fejlődése céljából elsősorban, hanem saját maguk anyagi gyarapodása szempontjából. Csak ezt sokuk önmagának sem vallja be. Mindenki pénzből él és nincs azzal semmi baj, ha valaki a MEGTAPASZTALT tudását a mai világban pénzért adja tovább addig, amíg nem luxusútra, szükségtelen drága holmik megszerzésére koncentrálva szabja meg a tarifát. Hol van itt az önzetlenség, alázat, bizalom, elvárásnélküliség, számításmentesség? Szerintem sehol. Akkor milyen hatalmas szintű és emberszámú pozitív változásokról beszélhetünk addig míg a gomba módjára szaporodó, magukat tanítónak kinevezett és bölcsebbnek titulált emberek sem jelenthetik ki tiszta szívvel, hogy rendelkeznek az Ildikó által is fő vezérelveknek nevezett tulajdonságokkal?
Különben is, szerintem az igazi tanítók még mindig a háttérbe húzódva inkább csendben szemlélődve hallgatnak.
A mai emberiség többsége még mindig sok mindent félre ért és meg akar magyarázni.
A szereteten alapuló élet nem szolgál magyarázatra.

...

(Mónika, 2012.06.20 20:27)

"-Elegem van a sok csalóból akik jó pénzért megmondják a frankót hogyan kell viselkedni és gondolkodni !! Én boldog vagyok és teszek a világra, csak én tudom mi a jó nekem :)" Ezzel mélyen egyetértek. A saját út az egyetlen járható út. Mindenkinek van saját módszere, csak nem meri felfedezni és alkalmazni általában. Könnyebb mások kitaposott ösvényén járni.

Szerintem apró lépésekben kell haladni és a legfontosabb, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé és tegyünk a megvalósításukért. Mindig, rendszeresen, egyik lépésről a másikra. Küzdelem nélkül (nekünk) sajnos nem működik. Mindennek ára van.