Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jézus tanításai

2010.07.28

KépJézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.” Jn 14,21-26

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

VARGAZOLTAN243@GMAIL.COM

(VARGA ZOLTAN, 2017.06.08 15:46)

PROBALOK SEGITSÉGET KÉRNI!!tüzelö VÁSÁSRLÁSRA kérek segitséget!!Engedjétek meg, hogy bemutatkoztam, Varga Zoltánnak hívnak, 2 gyermekemmel és beteg feleségemmel Vadnán élünk, egy komfortos kis családi házban. Becsületes keresztény emberekként nehéz helyzetünkből csak a Jóisten segíthet nekünk, ezért is gondoltam Önökre! Sajnos saját hibánkon kívül nehéz helyzetbe kerültünk! Feleségem fizetéséből havi 23 ezret vonnak le tartozás fejében, így bárminemű segítséget, élelmiszert is szívesen elfogadunk! Én jelenleg közmunkán vagyok, beteg feleségemet, Csillát gondozom (vizes láb, lábszárfekély), de jómagam is szívbeteg vagyok, amely mellé még cukorbetegség is társul Csillának kevés vörösvérsejtje, ill hemoglobinja van, dolgozni nem bír, fárad! Én inzulinos cukorbeteg vagyok (napi 2x)! Ezért kérnem a segítségeteket! Bővebb információ privát üzenetben! Köszönöm!//varga zoltan vadna szabadsag tér 15 vagy zola67@gmail.hu/butorlap fakéreg is jo 70 518 9043// NEM PÉNZT KÉREK FÁT!!fabian lajos sajovelezd fatelep 20 958 58 52,,,kb egy honapja diabetese neuropathya allapitottak meg ill... gerinc csipö kopas ill szükület folyamatban van leszazalékolas elinditasa

Mk 2, 13-17

(Ildikó, 2013.01.22 07:22)

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy
sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám
mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki:
„Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és
tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz
telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való
írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a
vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és
iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?”
Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az
igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Mt 7, 6 és 12-14.

(Ildikó, 2012.06.26 15:15)

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent
dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy
lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket
is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is
tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk
kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba
visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út,
amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!

Mt 6, 1-6, 16-18

(Ildikó, 2012.06.20 07:26)

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok!
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei
Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne
kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már
meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal
kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és
akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig
imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az
emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni!
Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol,
menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz!
Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne
legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az
emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg
is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és
mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak
Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet
neked.”

Mt 5, 17-19.

(Ildikó, 2012.06.14 07:26)

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg
az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt
egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is
eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket,
azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki
megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.

Mk 11, 15-26

(Ildikó, 2012.06.01 07:21)

Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte
kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a
galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit
is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt
tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi
majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és az
írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét.
Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor
beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy
tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá:
„Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt
válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki
azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem
kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban
úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek,
hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök,
bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is
megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei
Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”

Mk 10, 46-52

(Ildikó, 2012.05.31 07:24)

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor
tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak
koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj
rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak:
„Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott és odament
Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt
Felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited
megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az
úton.

Jn 3, 14-21.

(Ildikó, 2012.03.19 11:13)

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelte a
kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz
benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba,
hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz
benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont
magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság
a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a
világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat
tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy
napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a
világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint
cselekedte azokat.”

Mk 12, 28b-34

(Ildikó, 2012.03.16 07:26)

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a
parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr,
a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres
áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten
országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.

Mt 5, 17-19.

(Ildikó, 2012.03.14 07:23)

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg
az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem
egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl
akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt
nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki
megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.”

Lk 4, 24-30

(Ildikó, 2012.03.13 07:17)

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok
özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat
hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük
egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő
özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt
Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva,
a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Mk 9, 30-37

(Ildikó, 2012.02.21 13:37)

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem
akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt
mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután
megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de
féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte
tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert
az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első
akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”
Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte,
és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben,
engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt,
aki küldött engem.”

Mk 7, 31-37

(Ildikó, 2012.02.11 07:24)

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz
érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és
kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a
fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az
égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre
megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus
megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta,
annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent
jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a
beszédet.”

Mk 7, 14-23

(Ildikó, 2012.02.08 08:18)

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket:
„Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az
embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az
szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba,
tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát
még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem
szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső
helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az
embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat,
paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat,
csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok
rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”

Lk 10, 1-9.

(Ildikó, 2012.01.26 07:20)

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az
aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se
tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy
házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia
lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok
ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a
munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek,
és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg
ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”

Mk 2, 13-17.

(Ildikó, 2012.01.16 19:57)

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy
sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám
mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki:
„Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és
tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz
telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való
írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a
vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és
iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?”
Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az
igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Mk 1, 29-39

(Ildikó, 2012.01.11 07:21)

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított,
akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte
megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek.
Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt
felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az
evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
ördögöket.

Jn 1, 1-18

(Ildikó, 2011.12.31 07:10)

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Lk 2, 22-35

(Ildikó, 2011.12.29 07:19)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”

Jn 5, 33-36

(Ildikó, 2011.12.20 08:39)

Abban az időben Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Ti Jánoshoz fordultatok,
és ő tanúságot tett az igazságról. De nekem nincs szükségem emberi
tanúskodásra. Csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. Égő és világító
fény volt ő, ti azonban csak ideig-óráig akartatok fénysugarában
gyönyörködni. Olyan tanúságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim,
amelyeknek teljesítését rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket
végbeviszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem.”


1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11

Következő »