Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Belső utazás a lélek birodalmában

2011.01.04

Belső utazás a lélek birodalmában

 

 

Egyszer egy lány kíváncsivá vált ki is Ő valójában, mi végre van itt, ezért aztán elmerült a belső kozmikus világában és megtett 12 lépést, hogy magára leljen, megtalálja a saját fényét.

A 0. lépés az volt, hogy elgondolta milyen is a lelke belül….egy virágokkal teli hatalmas mezőn találta magát. Arra gondolt, hogy szed egy csokorra valót a szépen nyíló virágokból. Éppen 12 szál virágot tépett le a rét virágaiból úgy, ahogyan ballagott egyre beljebb és beljebb.

Az elsőt azért, hogy megértse fizikai működésének lényegét testben, rálásson mit jelent ez lélekben és szellemben.

A másodikat azért, hogy feltárja, végig gondolja, és újra élje a múltját, számba vegyen mindent, ami vele történt, akár jó volt akár rossz. Persze a rossznak látszó dolgok, amik megviselték a lelkét élénkebben voltak jelen, fájtak, kívül belül. De a tükör elé állva azt látta, hogy a sok megpróbáltatás kívül nem hagyott rajta nyomokat, tiszta volt a tekintete, szép volt az arca, lenge alakja egy játékos lányéra emlékeztette, gyönyörű hosszú haja a vállára omlott.

„ Csak igényt kell tartanod, az életed eseményeire, és tiéd lesz, ami Te vagy. Amikor magadénak tudod vallani mindazt, amit cselekedtél és vállalod amilyen voltál –ami eltarthat, némi ideig- dacolni tudsz a világgal” Florida Scott Maxwell.

 

A harmadik virág az álmok virága volt, azoké az álmoké melyek utat mutattak élete szövevényes világában. Voltak, amik látomásként voltak jelen utalva egy- egy előző életére és ezzel kapcsolatos feladataira melyet jelen életében kívánt rendezni, különböző szinteken.

„Éjszaka az álmok az ősasszony nyelvén beszélnek. Ő van adásban. Nem kell mást tennünk, csak lerínunk, amit diktál.” Gabriella Pincola Estes.

 

A 4. virágot azért, hogy megoldja „betegségeinek” kódjait, érzelmeivel való összefüggéseit. Átvizsgálta, milyen meggyőződések rögzültek belé, amik téves irányba terelték.

 

Az 5. et azért, mert meg tanulta tisztelni és engedte áramlani az érzéseit.

A 6.-at azért, hogy meg tanuljon hallgatni teste, lelke jelzéseire.

A 7. –et azért, hogy meg tanulja tisztelni a testét, és elfogadja magát kívül is olyannak amilyennek született.

A 8.-at azért, mert megmerte látni életében a felsőbb vezettetést és igyekezett ezt el is fogadni magában.

„Létezik egy láthatatlan erő, egy szellemi dimenzió, amely úgy vezeti életünket, mint szülő a gyermekét.” Pythia Peay

 

A 9.-et azért, hogy jobban összekapcsolódhasson önmagával, felsőbb énjével és tudatosabban élje meg azt a személyt, aki valójában volt.

A 10-et azért, hogy felismerje, ha segítségre volt/van szüksége az nem a gyengeség jele.

A 11.-et azért, hogy mentesüljön rossz berögzülésektől és felülírja azokat. A legelső emlékétől a legutolsóig.

A 12.-et pedig a szebb és boldogabb jövőért, amire a szíve mélyén leginkább vágyott.

 

Miután ezzel megvolt, úgy érezte rendben van magával és szeretett volna megszabadulni ettől a csokortól, amibe minden változtatni valót egybekötött, megszemélyesített. Gondolt egyet és beledobta egy kútba mely a rét egyik szegletében volt. S ezzel úgy érezte jól végezte dolgát, s tovább léphet, mindent feltárt, mindent megtanult magáról, a világáról. Volt, persze amit nem értett, mi miért köszön még vissza az életében, a környezetében, hiszen úgy vélte mindent elrendezett, átérzett, elengedett.

Egy nap arra járt egy Lélek, aki megszomjazott, a fáradt utazása közben és inni vágyott a kút hűs vizéből. S csodák csodájára a vödörben, a vízben egy szép csokrot talált, mely virágzott élt, pedig látszólag halott volt.

Látott egy lányt egy terebélyes fa alatt üldögélni, s úgy érezte ez a Lélek, hogy ez a csokor bizony ehhez a lányhoz tartozik. S odament hozzá, jó mélyen a szemébe nézett és kedves szavakkal átadta a lánynak. Aki nem értette mi dolga van neki ezzel a csokorral, hiszen mindent, de mindent letudott már egyszer, ami ehhez kapcsolódott. Így hát akarata és szándéka ellenére, újra szembesült a 12 szál virággal, az emlékekkel, az álmokkal, a mintákkal, rossz berögzülésekkel és szíve vágyaival is. És még mindig nem volt világos, mi célt szolgált ez? Minek újra és újra megfutni köröket, magában belül. Tüzet rakott hát és a virágcsokrot a tűzre dobta és végignézte, ahogy a virág elég a szeme láttára, előbb csak megfonnyadtak a szirmok és a levelek, aztán megfeketedtek, majd szénné égtek, de még mindig csokorformát mutattak, még mindig látszott, mindaz, ami egyszer volt. Rossz érzés volt látni, elhamvadni dolgokat, de már nem szeretett volna többször szembenézni régi életével, érzéseivel, álmaival. Akkor egy gondolat érintette meg, és a virágcsokor hamvait elkeverte a fa hamujával, és szétszórta az őszi mezőn, ahol nem nyíltak már virágok, alig-alig pislákolt benne valamicske élet. Az elmúlás az elmerülés hónapjai következtek az évszakok körforgásában. Lehullt az első hó is, csupa fehérség borította a tájat, de a látszólagos élettelenségben a föld legmélyén finom átalakító folyamatok kezdődtek el. A lány érezte magában ezt, és lelki szemeivel látta újra a virágzó rétet, érezte a virágok illatát, kellemes selymes érintésüket, a méhek döngicsélését. És egyszeriben megértette, hogy minden, ami a múlt csokrában elhamvadt most átlényegülten jövővé válik, ami előrehalad, valójában visszafelé pörög. Béke lett a lelkében kezével újra elérte az Eget, míg lába a földet érte. Olykor megsimogatta a Nap Orcáját, megcsókolta a Hold Üstökét, és halotta a Csillagok muzsikáját, mik az érintése nyomán csendültek fel. Összeölelkezett benne az Ég a Földdel. Úgy érezte angyalszárnyai nőttek, és mint egy tündér táncolt át gondolatban azon a régi-új réten ahol egymaga volt önmaga volt, meglelte az igaz valóját, élete értelmét, szíve vágyait, földi élete céljait. A szellő bele-bele kapott hosszú selymes hajába, arcán a boldogság tüze virágzott, szemében a lélek fénye tündökölt, könnyed léptekkel szökdécselt, érezvén teste erejét, lelke röpítő szárnyait, szelleme teljességét. Hosszú idő után végre hazatalált!

I.R.

20011. 01. 04. 10:18

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ritusnak

(Ildikó, 2011.01.04 14:25)

A meséd értelmezéséhez pár gondolat: a mesében összegyűjtöd a virágokat, aztán kútba dobod, de visszakapod, majd elégeted, de hamvaiból újra ébred a rét. Ha ezt most összefoglalom, akkor azt jelenti, hogy új kör kezdődik, szedheted megint a virágaidat, de most már ismerősek lesznek, és egy magasabb szinten fogsz rálátni a dolgokra, és magasabb szinten fogod megoldani azokat. Ezt jelenti a meséd...nincs vége soha, a köröket igenis újra futjuk, mindig magasabb szinten. Az angyalok szerint 7 ilyen szint létezik, hát ne ess kétségbe, ha sokadszor is újrakezded ugyanazt. Lényeg a teljes és tökéletes megtisztulásod a sokadik kör után. MOst pedig az Újholddal együtt kezdheted az új kört. Ez nem egyhelyben topogás, hanem egy magasabb szintre való lépés lehetőségét hozza el.

Nagyon szép a virágos rét szimbolika az életút megjelenítésére.

Re: Ritusnak

(MANDALA EVŐ, 2011.03.16 15:31)

Ki a Ritus?
Ki az Ildikó?
itt ki ki?
csak angyalok repkednek?

Gábor

Re: Kedves Gábor!

(Ildikó, 2011.03.16 17:00)

Ritus a fenti mese szerzője. Ildikó meg én vagyok, az oldal szerkesztője. Kb másfél éve ismerjük egymást különböző fórumokról, levelezések útján. - Hogy anygalok repkednek-e? Hááát....úgy tűnik ....:))

Re: Re: Kedves Gábor!

(Ritus, 2011.03.16 17:24)

Csak Angyalok vannak, itt mindenképpen :)))

Re:Gábornak még...

(Ildikó, 2011.03.16 17:38)

....egy információ: Ritus írja a verseket is a mandalákhoz, ha már így szóba hoztad...gondolom láttad is őket az Erőmerítő oldalon. Ma is került fel 2 új.
Apropó: ki a Gábor? :))

Re: Re:Gábornak még...

(Ritus, 2011.03.17 06:35)

Lehet, hogy Gábriell álruhában :))))

megbocsátás szentsége

(Ritus, 2011.01.05 08:07)

Ezt még elfelejtettem megemlíteni, hogy ez a dolog hol található a mesében. Mert nagyon fontos eleme, hogy mikor elég a csokor és elkeveri a hamuval majd szétszórja, tk. megbocsájta magának és másoknak is azt a fájdalmat amit önmagának okozott és amit mások okoztak neki.
Ez amdeddig magaddal szemben nem megy őszintén és szívből addig másokkal szemben sem fog menni igazán.

mese és magyarázat.

(Ritus, 2011.01.04 14:43)

Köszönöm és igen, így érzem én is és ezt is szerettem volna szemléltetni egy kicsit, hogy mindíg ott lesz, mert visszadta a körforgásnak, mikor szétszórta a réten, hogy ne elvesszen, hanem új életre keljen egy átlényegült formában. De most már nem kell letépni a rét virágait nyugodt szívvel lehet gyönyörködni bennük és lehet hagyni élni őket a maguk világában.

De egyébként szándékosan használtam bizonyos szavakat, ilyen a megszabadulni is pl. Valamint a kút is egy szép szimbólum, ami vízzel azaz érzelmekkel teli "tartály", ahol a virág tovább él hiszen táplálkozik a vízből azaz az érzelmekből. A lélek, aki szomjas pedig egy gyógyítót megtestesítő személy, aki felsimeri a helyzetet és arra biztatja a lányt, hogy élje meg, és át újra az egészet és a tűz által tisztítsa meg, és engedje el ezeket a dolgokat, mert már ilyen formán nem szolgálják nem táplálják, hanem hátráltatják beleragasztják egy helyzetbe, érzéskebe. Tehát ez egy lelki fejlődésre, más lépcsőfokra való lépés egy momentuma.
Természetesen a mese rólam is szól, de igaz lehet mindenkire, aki a belső ösvényére rálel és bóklászik benne.
köszönöm, hogy feltetted!