Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Merj szeretni! - A megbecsülés

2012.02.27

Merj szeretni! 

 4. lecke: a megbecsülés

 

Gondoljuk végig a következő történetet!

Egy gépkezelő véletlenül összezúzza a kezét. Azonnal a kórházba siet, ahol megröntgenezik és kiderül, hogy rengeteg csontja eltörött. Bár nagyon csalódott és fájdalmak gyötrik, mégis kész megtakarított pénzét a gyógykezelésre fordítani, majd az elkövetkező hetek, hónapok alatt gondos ápolgatással dolgozni a teljes felépülésén.

Mai világunk sajnos nem a javítások kora, hanem a lecserélésé. Műszaki cikkeinket, ruhánk jó részét egyszer-használatosra tervezik, nincs javítási lehetőség, csak a csere. Pazarló, tékozló életmódra kényszerítve mindenkit. Az emberi kapcsolatokban is gyakran látjuk ezt a szemléletmódot. Nagyon ritkán próbálunk energiát, időt fektetni egy csalódás feldolgozásába, társunk hibáinak megértésébe, szinte semennyi időt nem akarunk eltölteni azzal, hogy segítsünk társunknak kijavítani a hibáit, elviselni tévedéseink következményeit. Nincs türelmünk várni a megfelelő alkalmakra, mindent azonnal akarunk. Nincs türelmünk bíbelődni az események megértésével, hanem azonnali megoldásokat akarunk. Azonnal megkapni, megszerezni, megtudni…. Ha lelki életünket nézzük, ott különösen gyorsan menekülünk a problémák elöl, ahelyett, hogy gondos ápolgatással, türelemmel várnánk a felépülésünket. Inkább cserélünk barátot, partnert, minthogy vesződjünk vele, és kivárjuk, míg változik, javul a helyzet. Nem megjavítani akarjuk dolgainkat, hanem lecserélni. Pedig ha az egészségünkről van szó, nem ismerve időt, pénzt, energiát, ugye, hogy a javításon dolgozunk? Mert becsüljük egészségünket. Mi lenne, ha a lelkünkkel is ugyanígy törődnénk, és amit magunknak megadnánk vagy kívánnánk, azt mi is megadnánk másoknak? Ugye, hogy jobb lenne a világ?

Különösen a házastársi kapcsolatokban kellene végiggondolni azt a tényt, hogy a házasság egy testté tesz, és így a másik felem teste immár az enyém is. És testével együtt a lelke is a részemmé válik. Ahogyan a saját testemet gyógyítani igyekszem egy sérülésnél, úgy társamét is gyógyítanom kell, hiszen egyek vagyunk. Felelősséget kell érezzek iránta is. Ez a test dolgában általában így is van. De mi a helyzet a lelki felelősséggel? Lélekben is átérzem-e, hogy felelős vagyok azért az emberért, akit „megszelídítettem”, barátommá, társammá tettem? Én akartam őt megszelídíteni, én akartam őt társamul fogadni! De nem csak egy nászútra, nem csak az élvezetek idejére, hanem jóban és rosszban egyaránt, minden nehézséget vállalva. Végiggondoltuk ezt? Valóban komolyan vállaltuk ezt? Elköteleztük magunkat valóban? Ha igen, akkor ahogyan önmagunkért is megteszünk mindent, úgy a választott társért is meg kell tennünk mindent, hiszen visszahat ránk, ahogyan társunk érzi magát. Ha neki jót teszünk, gondozzuk, ápoljuk testét-lelkét- szellemét, akkor az a saját közérzetünkre is hatással lesz, önmagunkon is segítünk, hiszen egyek vagyunk vele. Amikor önmagadon segítesz, akkor nyilván azért teszed, mert felbecsülhetetlen értéknek tartod testi-lelki egészségedet.

 „Testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma!” – mondja a Biblia. Másrészt: „Ép testben ép lélek!” – mondja a közmondás. A kettő együtt: ápold, gondozd tested –lelked, hogy Isten eszköze lehess a leghosszabb ideig a béke és szeretet megteremtésében.

Mi teszel, amikor társadat valamilyen kudarc éri? Első gondolatod nyilván az, hogy egy tökéletlen emberhez kötöttem az életemet, és frusztráltnak érzed magad. De vajon Te tökéletes vagy-e? Társad mindennel elégedett-e benned, nem követsz-e el Te is hibákat? Dehogyisnem! Így tehát egyenlők vagytok! „Az vesse rá az első követ, aki maga is bűntelen!” – mondja Jézus a házasságtörő asszony példázatában a véneknek, akik épp arra készülnek, hogy halálra kövezzék az asszonyt.

Mit teszel tehát akkor, amikor társad nem áll épp a helyzet magaslatán? Segíted őt? Bátorítod? Vagy magára hagyod, elítéled és még bosszankodsz is felette? Gondold végig azt is, hogy a hibái, kudarcai mellett mi az, amit viszont nagyon szeretsz a társadban, amiért nap mint nap hálás lehetsz neki! A huncut mosolya, derűs jókedve, intellektusa, szolgálatkészsége, szorgalma, kedvessége, ereje, humora,….stb. Bizonyára sok-sok jó tulajdonsága van, amiért megszeretted őt, amiért mellette vagy, amiért őt választottad.

Mindannyiunknak vannak erényei és hibái, kérdés, hogy melyiket milyen sűrűn vesszük észre, melyiket tápláljuk gyakrabban, melyiket emlegetjük többször a társunknak? Inkább hibáztatjuk, mint megdicsérnénk? Melyiken van a hangsúly? Milyen képet erősítünk meg a társunkban (gyerekünkben, barátunkban….)? Azt, hogy ő semmire sem jó, mindig csak hibázik, mindent elront, vagy a jó oldalát erősítjük, és minden jótéteményt elismerünk, kimondunk neki is?

A pozitív megerősítésekre mindannyian vágyunk, mert azt szeretnénk, ha szerethetők lennénk, ha szeretnének bennünket. A legtöbb esetben a korábbi lelki sérüléseink miatt nehezen hisszük el, hogy igenis szerethetők vagyunk. Ilyenkor szükség van a pozitív megerősítésekre. Már csak azért is, mert kimondott szavaink által, a pozitív megerősítések által növekszik önbecsülésünk, és így társunk felé is nagyobb szeretettel fordulunk. A pozitív megerősítések fogják felülírni a korábbi negatív előjelű megjegyzéseket, csúfolódásokat, sértéseket. A pozitív megerősítések hatására értékesebbnek érezzük magunkat, és ez 2 ember viszonyában a kapcsolat megerősítését is szolgálja. Érezhetem, hogy a másik ember megbecsül engem, fontos vagyok a számára, vagyis szeretve érzem magam. És mi mást is szeretnénk ennél jobban?

Most nézzük végig egy napunkat: mi az a pozitív esemény, vagy emberi jótétemény, tulajdonság, amit ma észrevettünk és ki is mondtunk, azaz megerősítettük a társunkat abban, hogy azt most jól tette, abban ügyes volt, vagy jól esett nekünk az a valami? Mikor mondtuk ki utoljára a feleségünknek, férjünknek, gyerekünknek, hogy büszkék vagyunk rá, hogy ügyes volt, jót főzött, kedvünkre volt, amit tett, vagy egyszerűen csak csinos, elbűvölő, bátor, erős? Mit köszöntünk meg neki utoljára? És mikor mondtuk ki utoljára, hogy szeretjük, tiszteljük, becsüljük őt?  -  Mert ki ne szeretné ezeket hallani nap mint nap?? – Tegyük fel a kérdést, hogy a kapcsolatunk sokadik évében mennyi erőfeszítést tettünk azért, hogy társunk (gyerekünk, munkatársunk) jól érezze magát mellettünk? Fektetünk-e energiát abba, hogy minden jóra forduljon, tudunk-e bíztatni, bátorítani, lelkesíteni, vigasztalni pár szóval? Tudunk-e erőt önteni a másikba, vagy csak elvárjuk, hogy minden gondját oldja meg maga, mert ha nem, akkor legfeljebb lecseréljük őt is? Beletesszük-e önmagunkat a kapcsolatba, vagy abból mindig csak kivenni akarunk? Ki tudom-e fejezni hálámat, örömömet azért, hogy van mellettem egy ember, akire vigyázhatok, akit szerethetek, becsülhetek? Mert ha nem tudjuk szavakkal is kifejezni szeretetünket, akkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán létezik-e az?

A szívből szóló kedvességem megnyilvánulhat abban, hogy hálámat, megbecsülésemet szavakkal is kifejezem a másik ember felé  - hiszen senki sem gondolatolvasó - nagy örömet okozva ezzel, és segítve a társamat önbecsülésének növelésében.

„A szeretet türelmes, jóságos, nem keresi a maga hasznát….”

 

A MAI NAP FELADATA:

Azon kívül, hogy továbbra sem mondasz semmi negatívat, és keresed, hogy miben járhatnál kedvében társadnak, ma és a következő napokban szavakkal is fejezd ki nagyrabecsülésedet. Tedd szóvá társad jóságát, erényeit, dicsérd meg öltözetét, főztjét, alkotását, munkáját! Ha kicsúszna a szádon esetleg, hogy Te vagy a világ leggyönyörűbb nője/legbátrabb férfija – hát ne fogd vissza magad! A hatás frenetikus lesz! – Ne hízelegj persze, és ne verset mondj, hanem ébreszd fel szívedben ezeket a régi érzéseket, és mondd ki újra őket őszintén! Nap mint nap! Keresd hozzá a megfelelő alkalmat!

 

A Merj szeretni! című könyv alapján írta: V.Ildikó

A következő részben a függőségeinkről is az időről lesz szó.

 

Vissza az előző részhez (önzetlenség):

 https://leleklanc.eoldal.hu/cikkek/merj-szeretni-/merj-szeretni----onzetlenseg.html

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.