Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vallási zűrzavar

2011.05.09

Vallási zűrzavar

 

A Biblia utolsó időkre vonatkozó próféciái között egyebek mellett az is szerepel, hogy vallási zűrzavar uralkodik majd a Földön. Ma jelenleg kb. 38ezer keresztény egyház van bejegyezve szerte a világon, Magyarországon is mintegy 140 különféle egyház létezik. Jelenti-e ez esetleg, hogy az utolsó időkben élünk? – Igen, ez pontosan ezt jelenti. Az egykori ős-, vagy anyaegyház szétforgácsolódott, és az egykori hívek nem találják, vagy éppenséggel újra keresik helyüket. Ha az anyaegyház (a római katolikus) minden tekintetben szent lett volna, történhetett-e volna ilyesmi? – Valószínűleg nem, hiszen Jézus után még jó pár száz évig az egyház csak bővült, és teljesen tiszta volt, amikor is történt valami. Kr.u.538-ban létrejön a pápaság intézménye, melyet a Római Birodalom bukása után az utolsó császár Konstantin hagy örökül a főpapoknak, püspökönek. Konstantin császár maga is foglalkozott a kereszténységgel, és félig-meddig el is fogadta a tanításokat, de vérében azért pogány maradt. (pogány: hitetlen, vagy többisten hívő, bálványimádó, lásd még részletesebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pog%C3%A1nys%C3%A1g ). Nos, mint aki jól végezte dolgát, Konstantin angolosan távozott posztjáról, és szabályosan átadta a székét a papságnak, hogy csak vigyék azt tovább, élvezzék a világi hatalmat és dolgozzanak a kereszténységen államosított formában is, hiszen ez még több hatalommal járhat, ami megerősítheti az egyházat. Konstantinnak sok híve volt a pogányok köreiben, és az újonnan alakult miniállam ezt is örökül kapta a trónnal együtt. Az új vezetés, az akkori püspökökkel (később pápával) szerették volna a pogányokat is megtartani, és teljesen megtéríteni, de  megtartani a keresztényeket is, ezért kompromisszumokat kötöttek. Arra gondoltak, ha most engedményeket tesznek a pogányok felé, és meg tudják őket tartani, később majd szépen átirányítják őket a helyes útra. Az egyik ilyen kompromisszum az volt, hogy a heti ünnepnapnak megtartják a pogányok „szent” napját,  a NAP isten napját. Ez pedig nevében is benne van – vasárnapra esett. Vasárnap :SUN-DAY, SONN-TAG, azaz  a  Nap napja, nálunk pedig a VÁSÁR napja). Holott a őskeresztények számára pedig egyértelműen a szombat (Sabbath = pihenőnap) az Úr napja, Isten a 10 parancsolatban és még 100-nál is több helyen a Bibliában egyértelműen ezt jelöli meg. A 7.nap a szombat, és ez az a nap, amikor Isten megpihent és gyönyörködött mindabban, amit teremtett. Ennek emlékére kérte később a 10 parancsolatban, hogy mi is tegyük ezt, a 7. napon, azaz szombaton ne tegyünk semmit, csak pihenjünk, és emlékezzünk a Teremtésre. “Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat! A hetedik napon azonban az Úrnak a Te istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény aki kapuidon belül van! Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a tengert s mindazt ami bennünk van, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és ezért szentelte meg”. (Kiv. 20:8)

 A vasárnap munkaszüneti nappá tétele, és a vasárnapi misék tehát innen származnak, egy pogány hit istenét a Nap istent helyezték az első helyre, az Isteni törvény, a szombat  helyett.….Mindez már oly régről való, hogy  visszafordítani sem igen lehet, hiszen az egész világon elterjedt, és a gazdaság is erre épít….legalábbis többségében ez valóban munkaszüneti nap. A szabad szombat intézménye történelmileg még viszonylag új keletű, de mint látjuk, azért Isten is szorgoskodik rajtunk keresztül, valahogyan csak becsempészte az életünkbe a lehetőséget.

Az egyház első törvénytelenségeit ezután újabbak követték, mert aki csak egyszer is eltér az igazságtól, és kompromisszumokat próbál kötni, ott a készség már adott a többihez is, és ezt az ellentábor ki is használja. Nem ők térítették meg a pogányokat, hanem pont fordítva, egyre inkább behálózta a világias, anyagias gondolkodás az egyházat. Így történt, hogy az eredeti 10 parancsolat sem az, mint ami volt, és ennek következményeképpen, mivel az egyház maga hamisította meg az Isteni törvényeket, félelmében, lelkiismeretének hangjától félvén később mindazokat súlyosan büntette, akik csak egyetlen Biblia oldalt is maguknál tartottak. Innen ered a sötét középkor inkvizíciója, és Giordano Bruno megégetése is többek között. Tragikus! De látjuk, hogy Isten törvényeinek meghamisítása  következményekkel jár…mert ez az egyház hosszú évszázadokon át  folytatta bűnös életét, vagyonokat halmozott fel hihetetlen tanításokat  bevetve, bánatcédulákat osztogatva, és különféle hazugsággal megfélemlítve híveit. Saját bűneiket megpróbálták áthárítani a hívekre. Egyáltalán nem csoda, hogy bekövetkezett a reformáció (1517-ben), ami az első nagyobb  szétszakadást jelentette az egyházon belül. De a katolikus egyház még mindig nem tér magához, és hihetetlen templomépítésekbe kezd szerte Európában, hogy megtartsa híveit. Ez a barokk néven ismert kor (kb. 1600-tól 1750-ig), amikor elképesztő díszruhába öltöztetik a templomokat, tele arannyal, festményekkel, sok-sok „királyi” pompával. Teljes ellentmondás ez is a Jézusi tanításokkal, de aki ugye egyszer elkövetett egy törvénytelenséget, az hajlamos újabbakra is, míg el nem ér a teljes összeomlásig, és bűnössége megvallásáig. – II. János Pál Pápa, akit egy hete avattak boldoggá május 1-én, halálának 6. évfordulóján – volt az első, aki beismerte az egyház által elkövetett bűnöket, és mintegy 50 millió ember haláláért kért bocsánatot nyilvánosan. A bocsánat kérés persze csak egy lépés, most valahogyan jóvá kellene tenni ezeket a bűnöket, kijavítani a hibákat…de ennek nyomait egyelőre nem látjuk, de helyenként az ébredezés nyomait fellelhetjük… Lehet, hogy a teljes megújulásra megint több száz évet kell várni? (A Bibliában a Jelenések könyvének 17. fejezete szól ezekről az eseményekről.)

A szakadár egyházak többsége sajnos szintén kapcsolódik az anyaegyházhoz egy kis köldökzsinórral, és a vasárnapot például senki nem változtatta meg. Pedig most aztán megtehették volna. Miért nem tették meg? Vagy azért, mert 1.:fogalmuk sem volt erről, vagy 2:azért mert annyira bejáratott volt már évszázadok óta, hogy képtelenség volt, valószínűleg ezzel híveket vesztettek volna, vagy pedig 3:azért mert nem akartak teljesen elszakadni mindentől, meg akarták őrizni azt a látszatot, hogy ők bizony legalább olyan hatalmasak, mint az anyaegyház. Ez kb., olyan, mint amikor elhagyja valaki az anyját, de visz magával egy fényképet róla. Egyszóval nem szakadtak el teljesen, és még tanításaikban is sok az azonos motívum a mai napig.

Nem csoda, hogy újabb lemorzsolódás következik be, immár a protestáns egyházakról is…és számtalan kisebb egyház jelenik meg. De ez sem elég, vannak olyan kiábrándult, csalódott, de még tiszta szívű emberek, akiknek totálisan elegük van az egyházak minden formájából. A bűntudatkeltés mellé valami felszabadító élményre is vágynak, élni szeretnének, vidáman, élvezve az élet minden ajándékát. Az egyházakkal való gyökeres szembefordulás teremti meg a legjobb táptalajt ahhoz, hogy megjelenjen az okkultizmus, és annak számtalan ága, és megjelenjenek új „próféták”, akik után tömegek kezdenek vonzódni, hiszen legtöbbjük éppen azt hirdeti, tanítja, amire vágytak ezek az emberek: a bűntelenséget. Röviden összefoglalva: nincs bűn, nincs dualitás, nincs semmi rossz, mert minden egy, és minden Istentől való. Tömegek borulnak le az új „istenek” előtt, a halott de az égből szóló félemberi, félszellemi tanítók előtt, akiket ún. médiumok közvetítenek, hasonlóan ahhoz, mint amikor az apostolok vagy a régi próféták is közvetítették Isten tanításait.  – A különbség azért elég markáns: médiumi közvetítések által az egyik az Isten szavát közvetíti, a másik pedig valamiféle szellemekét, túlvilági lényekét, akik kit tudja milyen szinten állnak, az Isten szintjén biztosan nem,  de önmagukról nyilván azt állítják, hogy tiszták. Ki ne mondaná ezt magáról, ha befolyással akar lenni másokra? – Az Isten üzeneteinek az első médiumok (apostolok, próféták általi)  „csatornázott”  gyűjteménye a Biblia. Mármint az eredeti, amit helyenként átalakítottak, imitt-amott meghamisítottak  az egyes zsinatok, csupán felebaráti szeretetből, hogy a pogányoknak is jó legyen.  - Hm. Törvényszegés a hittérítés köntösében…. Szép munka a Sátán részéréről, lehet neki gratulálni! - De közel sem mindent tettek tönkre, mert ennyire meg nem voltak profik, és annyira még ők is féltek Istentől, hogy durván beleavatkozzanak a művébe. Csak éppen annyira tettek dolgokat jól félreérthetővé, csak éppen egy-két szót cseréltek benne olyanra, hogy ne legyen egyértelmű a szöveg, vagy hogy később úgy lehessen magyarázni és félremagyarázni, ahogyan az érdekeik szerint való. Félig-meddig igaz, félig-meddig hamis szövegek. De 95%-ban a Biblia az, ami volt, és az Ószövetségi és Újszövetségi jövendölések olyannyira pontosak, hogy mind beteljesedett, illetve a szemünk láttára teljesedik be... Már ami ma hozzáférhető, mert ugye még hiányzik is ez-az belőle, amiről persze megint csak nincs elegendő hiteles információnk. (A hitelesség alatt itt nem ember által hitelesnek minősített információt értek, hanem ami az Isten által az.)

Nos tehát az ezoterikus tanok megjelenésével aztán valóban eluralkodik a vallási zűrzavar. Valójában csak végleteket látni, az egyik oldalon csak a bűnösségről van szó, a másikon pedig a bűntelenségről.

Melyik igaz? Hiszen mindenki pontosan láthatja magán, hogy bizony nem tökéletes, és nincs mindig a helyzet magaslatán, és ezek csak a finom esetek, vannak ugye durván bűnös lelkek, akik szándékosan követnek el  dolgokat, mondjuk pénzért (rablás, gyilkosság, bérgyilkosság, korrupció, vagyon utáni vágy mindenféle formája a kisvállalkozótól a nemzeti bűnszervezetekig, a prostitúciótól a drog és szervkereskedelemig, a hatalomvágytól a dicsőségvágyig). De a legtöbben azért úgy tudjuk magunkról, hogy mi alapvetően jót akarunk, legfeljebb rosszul sül el. Jók is vagyunk, hát persze. Nem lehet csak az egyik oldalunkat nézni, mert van másik is. Nem csak bűnösök vagyunk, hanem jók is. A legnagyobb bűnösnek is vannak jó tulajdonságai. Még az egyházaknak is, és bizony az ezoterikus tanokban is sok-sok igazság van. Viszont itt is ott is találunk féligazságokat, vagy igazságnak látszó téveszméket, megtévesztéseket. Nem hihetünk el mindent sem itt, sem ott. Meg kell tanulni szűrni, és meg merem kockáztatni azt is, hogy függetlenedni mindenféle szervezettől és mindenféle irányzattól is. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha van már kialakult tiszta értékrendünk, ami stabilabb, mint a fenti irányzatok. Ki tudjuk-e ezt alakítani magunkban, szívünkből jövően? Kell-e hozzá némi útmutatás? Hogyan kezdjünk ehhez? – Meg kell előbb ismerni a választékot, aztán szelektálni, ami marad, ami a szívünk szerint való, ami boldogít és általa lelkiekben mégis fejlődünk, azt kell meghagyni. Ami nem hiteti el, hogy nincs tennivalónk önmagunkkal, de azt sem mondja, hogy csupa bűn az életünk. Ami az aranyközépúton tart, azaz egyensúlyban.

Nem lehet minden helyzetben végletekben gondolkodni, mert az nem egyensúly, az nem mértékletesség, hanem szélsőség. A szélsőségek vezettek mindig elvárásokhoz, követelőzéshez, indulatokhoz, majd háborúskodáshoz. A szélsőségek követése egyfajta önfejűséggé, makacssággá válhat, és ez vezethet agresszióhoz, erőszakoskodáshoz. Láttunk eleget belőle, köszönjük nem kérünk többet. Sem nemzetközi, sem családi hadszínteret nem kérünk többé. A béke, és harmónia alapja  a belső egyensúly és biztonság érzése, melynek alapja a mértékletesség. S hogy a kivétel erősítse a szabályt, azt is tudjuk, hogy van olyan eset, ahol nem lehet a „szürke zónában” tartózkodni, mert dönteni kell így vagy úgy. Szeretek valakit/valamit vagy nem? Istent követem, vagy a Sátánt? Az egom dönt vagy a szívem? - De az élet részletkérdéseit illetően már, önmagunk és mások megítélésében például, vagy a sok evés, sok ivás kérdésében már nem végletekben kell gondolkozunk, hanem mértékekben. Nem sokat eszek vagy semmit, hanem mindenkor mértékkel. Nem bűnös vagy bűntelen egy ember, hanem ebben ilyen, amabban meg olyan. Tartózkodjunk az általánosításoktól, mert csak helyzetek vannak. A részeltekben való elveszés, hogy mindenre külön találjunk megoldást,  viszont ahhoz vezethet, hogy képtelenek vagyunk összerakni az egész képet, ezért nem találjuk a sok információ között az odaillőt, és sokszor kerülünk önmagunkkal is ellentmondásba. Képtelenek vagyunk mindent átlátni. (Jaj de ügyes ez a Sátán, hiszen éppen ezt akarja!  A milliónyi információt elénk rakja, valamennyit ismerünk belőlük, és azt próbáljuk minden helyzetre ráhúzni. Teljes zűrzavart okoz bennünk, hogy ne tudjuk egyértelműen követni szívünk parancsait, hanem tévelyegjünk, bolyongjunk és amíg ezt tesszük, addig sem vagyunk Istennek elkötelezve teljesen. Az elmét állítja a szív útjába.)

Isten nem véletlenül szűkítette le tehát 10 parancsra a tenni valóinkat, és adott hozzá még egy nagyon fontosat az Újszövetségben: a szeretet parancsát. Tudta jól, hogy el fogunk veszni az ismeretek között, ezért próbált nagyon egyszerűen és érthetően fogalmazni. Éppen ettől új a szövetség, ettől az új parancstól.(A korábbi szövetséget Mózessel és Ábrahámmal kötötte Isten. Ez az Ószövetség. ) Az ember lelki evolúciójának (fejlődésének) új állomása kezdődik Jézus földre jövetelével, és ezzel az új paranccsal. Ebbe a szóba, hogy szeretet minden beletartozik, mind a 10 parancs, és még azon felül is minden egyéb napi részlet. „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták!” (Máté 7: 12) Ilyen egyszerű. Ebbe érts bele minden helyzetet, és ha mégis bizonytalan vagy, kérdezd meg magadtól: amit most mondani, enni, inni, nézni, hallgatni, érezni, gondolni vagy tenni készülök, arra meghívnám-e Jézust is? Csinálnám-e azt vele együtt szégyenkezés nélkül, örömmel? Elbírnám-e az ő jelenlétét közben?

„ Bármit esztek, isztok vagy cselekedtek, azt Isten dicsőségére tegyétek!”(1 Kor. 10: 31)

Ha csak ennyit teszünk, szerintem megóvhatjuk magunkat a részletekben való elveszéstől, a fölösleges tévtanításoktól, a fölösleges bűntudatkeltéstől, győzködésektől, vitatkozásoktól, de a mértéktelenség minden formájától, és a méltatlan felmagasztalástól, öndicsőítéstől is.

Tegyük egyszerűbbé az életünket, és koncentráljunk egyetlen parancsra:

„Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek Titeket” (Jn 13:34) - ez a legfőbb parancs továbbra is, a vallási zűrzavar közepén is!

 

V.Ildikó

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

molnar.b.antal@gmail.com

(molnár b antal, 2011.06.15 17:41)

Igen- igen sajnos,hogy nagy a vallási zűrzavar.de lehet tenni ellene.
Ha minden magát keresztyének,kereszténynek valló ember bátran megvallja hitét, vallást tesz a saját felekezete által tanult, hallott hitigazságról akkor, bizonyára el jut az Ige igazsága sokakhoz.
Bátran ,csak bátran kedves testvéreim, atyámfiai az Úrban!!

E heti tanulmányunk: 2Krónikák 25:2; Zsoltár 51:19;
Jeremiás 29:13; János 7:16-17; 14:6; 17:3; Zsidók 5:14
„És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem" (Jer 29:13).
A görög aletheia szónak két jelentése van*. Az egyik az objektív valóság (tények, elvek és igaz állítások), a másik a szubjektív igazság (egyenesség és őszinteség, mint az egyén jellemének kiválósága, ami színleléstől, látszatkeltéstől, alakoskodástól, hamisságtól és megtévesztéstől mentes). A valóság tehát az, amiről tudomásunk van, azaz az egyértelmű tények konkrétuma. A valóságnak azonban van egy szubjektív eleme is, az pedig az egyén reakciója a megszerzett ismeretekre. Amikor mindkét rész megvan az életünkben, akkor az igazság/valóság, mint a Lélek gyümölcse megmutatkozik bennünk. Éppen ezért a valóság mindkét eleme elengedhetetlen a keresztény életében. Fontos ismerni az alapvető objektív igazságot, amint az Jézusban van, és emellett személyesen tapasztalnunk is kell, hogyan változtatja meg az életünket ez az igazság.
Gondoljunk Júdásra! Több mint három és fél évet töltött el Jézus mellett. Rengeteg ismeretet szerzett a valóságról. Olyan dolgokat látott, amelyekről mi csak olvashatunk. Mégis, vajon mit használt neki mindez?
Bárcsak mindannyian komolyan elgondolkodnánk ezen!
*Az elmúlt héten bevezetett gondolat szerint Ef 5:9 versében a Károli Biblia az aletheia kifejezésre azt írja: valóság, a katolikus és az új protestáns fordítású Biblia úgy fordítja ezt a szót, hogy egyenesség, a szombatiskola megírásához alapul vett angol fordítás azonban az igazság szót használja. – A szerkesztő megjegyzése.

A BÁRÁNY MENYEGZŐJÉN OTT LESZEK!
Fekete az égi csodás végtelen,
apró fények sziporkázva égnek,
de minden üres, fájó idelenn,
nehéz, komor, vajúdó az élet.
– Egyedül vagyunk; feszülő agyakkal
várunk. Figyelünk. De lüktet már a csend:
– Te jössz, Te jössz, áldott lépteiddel!
A Vőlegény az éjben idelent…!
Tartsátok magasra apró mécsetek!
És a sötétség eloszlik legott.
De jaj! – Nekem nem ég a mécsem!
az én olajom elfogyott!
S én magam, töredező nádszál –
a szélfúvásra is megremegek…
Azt mondod most: „Te hiába vártál”,
Vagy így beszélsz majd: „Nem megyek Veled!”
De miért is éljek akkor én tovább?
Óh, pislákol még a mécsem!
– Uram, Te így is lehajolsz hozzám?
Te érinted meg remegő kezem?
Te azt mondod nekem, hogy induljak el?
Te feléleszted pislogó mécsemet?
Uram, hát te nem vetsz el magadtól?
A menyegzőre Veled mehetek?
És, ha egykor a nagy számadáson
Az elemek mind ropogva bomlanak,
Kő-kövön nem marad a világon,
Az ég és a föld mind leomlanak,
– A Te dicséreted akkor szárnyra kel:
a négy égtáj felől zengi majd a szél:
„A pislogó kis mécset nem oltottad el,
S a megtört nádnak megkegyelmeztél! Lukátsi Vilma

zűrzavar

(Ildikó, 2011.05.16 20:34)

Ez a kifejezés arra utal, hogy az emberek azt se tudják hogy hova is tartozzanak, kinek is higgyenek. A többségre vonatkozik....mert ébredőből még mindig sokkal kevesebb van, mint a tévelygőből, vagy éppen útkeresőből, akik azt se tudják, melyiken induljanak el. És ez is írva vagyon: "Sok hamis próféta támad, és sokakat félrevezetnek..." (Máté 24:11)

Ugye azért az érdekes, hogy Jézus ezt előre tudta? És nem csak ezt. És ha ezek beteljesülnek...miért kellene azt hinnünk, hogy ez nem az Igazság?
"Én vagyok az Út az Igazság és az Élet!" - mondta Jézus.

keresés és egó

(Anisha, 2011.05.16 19:23)

Erről szól ez a sok egyház, meg szekta. Érzik, hogy egy csomó minden hamis, hát elindulnak csakhát azonnal egy másik dogmát állítanak fel, amit ugyanúgy az egó irányít. De sokaknak meg még arra van szükségük, hogy mások mondják meg az irányt....no...ezt aztán jól ki lehet használni....

Zűrzavar???

(Hm., 2011.05.15 10:42)

Szerintem nincs vallási zűrzavar, hanem ébredés van! Amikor is az elbutított embertömeg azt mondja, hogy ELÉG VOLT! Rájön, hogy megvezették! Ez inkább forradalmi /változási/ helyzet!Hajrá Ember! Hajrá Isten, te aki szeretsz, vezetsz minket, és vigyázol ránk! Persze mi is téged, nagyon!!