Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Szeretet Tere

2010.08.18

Üdvözöllek!

 Szeretném veled megosztani gondolatimat a Szeretet Teréről:

Szeretnék Intim kapcsolatban élni emberekkel.
Közel kerülni egy idegenhez.
Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, fel kell adni a védekezést, az álarcokat.

Nem csak nekem, mindenkinek. Tudnunk kell, hogy minél jobban elrejtünk valamit, annál nagyobb és mélyebb sebbé válik, és a végén megöl minket.

 
Az Intimitásra mindenki vágyik.
Sóvárgunk utána, mert máskülönben egyedül maradunk.

Az Intimitás Létszükséglet: vágy, hogy a másik lemondjon a védekezésről, vesse le álarcait, hamis személyiségét és forduljon végre felénk.

Az Intimitás határtalan öröm,olyan mint amikor két láng olyan közel ér egymáshoz, hogy a végén már egynek látszanak. Eggyé válnak. Ez az érzés felelmelő boldogságérzetet rejt magában.
Ha elismerjük, ha nem egyik legalapvetőbb igényünk, hogy szükség legyen ránk. Senki nem akarja beismerni: Alapvető igényem, hogy szükség legyen rám, szeressenek és elfogadjanak. Elrejtjük ezt, mert a mai hideg, egyre hidegebb világban az Intimitás félelmet kelt. Ezért aztán inkább nem az vagy, aki vagy, valótlan képet mutatsz, szentnek akarsz látszani, de belül csak gyenge emberi Lény maradtál. Eladtad magad! Eladtad az álmaidat és a vágyaidat.
Egyszer talán rájössz, hogy kapcsolataid is felszínesek, hidegek, nem a szív köti össze őket. Megszokások, elvárások, kényelem. Egyszer talán felébredsz, és igényed lesz a kapcsolataidban a mélységre és a minőségre. Eljön az Intimitás ideje. Az Intimitás a szívnek ad teret a logika és az ész helyett. Nem érdekli a konvenció, az elvárások, megszokások, kényelem, elfojtások és gátlások amiket szüleink, vallásaink, iskoláink és a társadalom nevelt belénk, egyszer csak utat tör a szív érzése magának, megharcolja a megharcolni valót és érvényt szerez. Mert csak így van értelme a Létnek! Szívből élni, szívből kapcsolódni!

Ha te készen állsz, ha már nincs rejtegetni valód, csend van benned és szerető szív, akkor ez megtörténhet.

A csendben meg tudnak születni saját válaszaid amiből épülni vagy képes. A csendben elengeded az elmét, helyet adsz a szívnek. Képesé válsz önmagad és ezen keresztül mások elfogadására, befogadására. Ha te készen állsz, a másikat is őszinteségre tudod ösztönözni. Kendőzetlen egyenességed révén a többiek is megtapasztalhatják az egyszerűség, ártatlanság, bizalom, szeretet, őszinteség örömét.

El tudod már engedni a KELL kényszerítő szorítását, és helyette megtapsztalni a VAN örömét és szépségét.
A szív ajtaja mindenki előtt nyitva áll!
Vesd le gátlásaidat, éld meg szíved természetességét, egyszerűségét.

Vállj egyszerűvé és hétköznapivá!

Így annyi barátod és kapcsolatod lehet, amennyit csak akarsz, mert már nem félsz semmitől. Nyitott könyv vagy, ahová bárki betekinthet. Nincs semmi rejtegetni valód.

Éld meg a pillanatok szépségét és örömét, add át magad a Létezés teljességének.

S közben egy pillanatra emeld fel a fejed, érezd az érzéseket. Tekintetek, érintések, ölelések, találkozások.

Ez a szív, a SZERETET Tere!

Ez az a Tér, ahol bárkivel, bármi megtörténhet.

Ahol levetkőzheted kicsi, emberi énedet és megélheted Szellemi Lényedet!

Te jártál már ilyen térben, megtapasztaltad már mindezt?

Tudom, hogy te is vágysz rá, gyere hát és tedd meg!

Köszönöm, hogy megoszthattam veled!

Szeretettel: Váradi Andrea
www.hangvarazslo.hu

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Centrumból élni 2

(Teri, 2010.10.30 12:32)

Ez a magára hagyott anyag törvénye, a polaritás, a meghasadtság, vagy az elválasztottság, ami megszüli a különlét,a zártság élményét, és ezáltal a félelemet. A félelemet az anyag szüli, és ez mozgatja, tartja kordában az anyagtudatba süllyedt embert. Ez vezérli, ez „segít” neki dönteni az állandó döntéskényszerében. Ez hamar kimeríti az embert, és ez vezet el előbb-utóbb az anyag halálához, ami annak szétesését jelenti.
Ez az élet a felszínen, a kerületen, a bolyongás, a futkosás körbe-körbe. A fekete-fehér élet.

Létezik azonban egy másfajta élet is az ember számára. Ez a szellem-vezérelt (a felsőbb én által irányított) élet. A centrális élet. Amikor az ember képes meghaladni a félelmeit, már nem küzd, nem akar minden áron győzni, megfelelni, és választani, amikor már eléggé elfáradt a poláris harctéren, akkor létezik egy hely, ahol megpihenhet. Itt állandó béke van, nincsenek elvárások, kényszerek, csak átható szeretet-élmény. Ez a szív tere. Ide vonulhat el az elme-játszmákban megfáradt ember, ha leteszi a fegyvert. A „sikeres” világból látszólag kivonult, néhányan onnan nézve talán úgy érzékelik, hogy megbuggyant.
Aki elindult befelé, az elhagyja a csatateret. Maga mögött hagyja a tetszhalott életét, a küzdelmeket, amik után mindenhol hullák keletkeztek. Ekkor érzi meg, hogy az elme-világ csupa hullabűz. Minél beljebb halad önmaga középpontja felé, annál kevésbé valóságos az eddigi élete, és az elhagyott polaritás-élettér. Ezen az úton szépen mez-telenre vetkőzik, mire megérkezik belső önvalójához, magjához. Semmihez nem fogható boldogság-élmény járja át, az öröm társául szegődik, és újra felfényesedett tudata kezdi érzékelni az egység-élményt, és felismeri: Én is Te vagyok (vagy másképpen: Én IsTe(n) vagyok).
Megszűnik a hasadtság, az elkülönültség-élmény, a hiány.

Ezen a befelé, a saját szívünkbe, centrumunka vezető úton újra találkozunk régi, „leszakadt” részeinkkel. Velük újra egyesülhetünk. Találkozunk mindennel, amit meg kell gyógyítanunk magukban, valamennyi hiány-tudatból, fél-elemből származó működésünk torz végeredményével, amit magunkban ekkor újra egész-ségessé tehetünk. Ezek „külső életterünkben” is megjelennek, de már nem támadnak ránk, csupán megmutatják magukat, hogy azután örökre eltűnjenek. Hatalmas tisztulás, kifényesedés, megkönnyebbülés-élmény. Minden kötés eloldódik. A polaritás harcában megsérült részeink, sebeink begyógyulnak. Ez az egész-ség állapot már nem hagy helyet többé a félelmeknek.
A centrumból pedig centrális életet fogunk élni: vagyis egyszerre leszünk jele a kör minden pontján, nem pedig lineárisan futkosunk körbe.
Amikor egy rész bennünk meggyógyult, kiegészült, akkor az kívül is megjelenik."

http://www.szivkozpont.eoldal.hu/cikkek/igy-latjak-ok_-ajanlo/mi-folyik-itt_--dualpar-iker_-hogy-is-van-ez_

Centrumból élni 1

(Teri, 2010.10.30 12:31)

Sziasztok!
Zoénak egy írásából való a részlet amit figyelmetekbe ajánlanék:
"Szóval, mi folyik itt?
Az, hogy elkezdtetek a szívetek szerint élni. És ez másfajta valóságot teremt körétek. Az a szellemi lény, aki a MAGotok, a szív-állapototokban életképes. Egyébként alszik. Amikor azonban felébredhet bennetek, akkor alapvetően változik meg az életetek.
Eddig egy elme-vezérelt életet éltetek a sűrű anyagi közegben, aminek nagy volt az ellenállása, és nagyon lassú. Ez volt a személyiség-énetek, melyet fizikai testbe emberként kifejeztetek. Őt az elme irányította, a racionális bal félteke. Ő volt a fél-ember, vagy fél-elem-ember. A gondolkodása, és ezáltal az érzékelése és az élete lineáris volt: vagy-vagy. Mindig két lehetőség közül választott, hiszen azt látta a polaritás síkján.

:o))

(Anisha, 2010.08.19 12:02)

http://ebredes-hajnala.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=307:elfogadas&catid=1:indigok

44646 :o)))