Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért nem tudok lefogyni?

2012.03.09

 

Biztos vagyok benne, hogy az errejáró olvasók között is akad olyan, aki túl van több sikertelen fogyókúrán, ami után a leadott kilók szépen visszajöttek. Nos, talán sikerült fölfedeznem egy olyan rejtett lelki okot, ami sok esetben meghúzódik a háttérben.

Elmesélem legutóbbi rémisztő felfedezésemet önmagamról, ami egy önfeltáró igaz vallomás is egyben, melyet okulásul írok le Nektek. Íme felismerésem története:

Januárban a karácsonyi felszedett kilók hatására nagy elhatározást tettem, és önmagamat hősként ünnepelve elmentem egy edzőterembe spinningelni. Ez egy szobabiciklihez hasonló eszköz, de lendkerékkel működik és többnyire nem ülve, hanem főleg állva, derékszögben ráhajolva kell tekerni. Azaz puszta combizomból. Én a hős, - ki ha én nem? - annak rendje módja szerint végigcsináltam az edzést, persze minden rákészülés nélkül. Edzés végén szó szerint lezuhantam a gépről, mint Bridget Jones is a filmben, majd arra eszméltem, hogy járni is alig tudok. Két nap múlva már tényleg nem tudtam. Kisebb izomszakadásokkal tarkított olyan izomlázam lett, hogy napokra szobafogságra ítéltem magam. Korábban sportoló voltam, tudom milyen egy erősebb izomláz, hát ez nem az volt, sokkal rosszabb!!! Soha ilyet még át nem éltem. 1 hónapig tartott a teljes gyógyulás. Volt időm elgondolkozni azon, hogy vajon mit is üzent ez a sérülés nekem, de ez egy másik téma. - Ezalatt az egy hónap alatt azon kaptam magam, hogy úgy mozgok, mint egy rokkantnyugdíjas, és kezdtem ráeszmélni, hogy bizony, ha nem mozgok eleget, az öregségem talán éppen ilyen lesz. Alig vártam hát, hogy felépüljek teljesen és újra.....immár átgondoltan, súlyomnak, koromnak és edzettségi állapotomnak megfelelő mozgási formát találjak, és rendesen kondiba hozzam magam. Én ugyan nem leszek egy rozzant öreganyó soha - gondoltam magamban.

Tornaórákra kezdtem járni, és az itthoni DVD-ket is föltettem hét közben. Rendszeressé próbáltam tenni a mozgást első körben. Kiló egy deka le nem olvadt, de lagalább jobban éreztem magam. Kicsit később úgy gondoltam, hogy jó lenne esetleg beleférni a tavalyi nadrágba, amit jó sok pénzért vettem, éppen azért hogy megbecsüljem a méretét, és ne csupán szezonális darab legyen. Ekkor született a gondolat, hogy talán fogyni sem ártana pár kilót. Belekezdtem a kalóriszámolgatásba, hogy ne egyek többet, mint amit le is dolgozok.

A minap állok a mérlegen, és örömmel nyugtázom, hogy a múlt hét óta 90 dkg-val kevesebbet mutat a mérleg.  Na jó - gondoltam ilyet már láttam eleget, 1 kg ide vagy oda mit számít? De hogyan tovább? Hogyan adok le további 4-5 kg-t?  Ekkor átfutott az agyamon, hogy ha hihetek a több mozgás és  a kalóriaszámolgatás eredményességében, akkor jövő héten újabb dekák olvadnak el rólam. Tükörbe néztem és méricskéltem, hogy hol is leszek karcsúbb, vékonyabb. Láttam magam előtt a karcsúbb alakomat....de ekkor hirtelen egy őrült gondolat futott át rajtam!  Hova lesz mindaz amit leadok? Hová tűnik? Mivé lesz a testem eme elfogyasztott része? Mert ami elfogyott az is én voltam ám! Az a testzsír vagy víz vagy akármi az ÉN testem szerves része volt, és akkor én most önmagamat pusztítom, ha fogyok!!!!? A fogyás tehát egy önpusztítás???? Mi ez, koncentrációs tábor? És hirtelen ragaszkodni kezdtem a testem minden zsírjához, vizéhez, izmához, anyagához, merthogy magamat nem pusztíthatom el!!

De vajon mi okozza azt a félelmet bennem, hogy ha a testem kisebb lesz, akkor ÉN magam fogyok el?? Hát ki vagyok ÉN? Csupán egy test? Azt hiszem, ha a testem elfogy, akkor ÉN magam is elpusztulok? - na persze, végső esteben nyilván így is van ez a testtel...de azért az még odébb van vagy 50 kg-val, vagy 80 nap teljes éhezéssel. De ez ugye még akkor is csak a test. A lelkem és szellemem még hol van a számításokból? Na de: most akkor én miért tartom életben a testemet? Arra hogy szolgáljon engem, - engem, aki vagyok! -  vagy valami másra? Mindkettőt igaznak éreztem. Nyilván kell, hogy engem szolgáljon, de volt ott még az a valami más is. Vajon mi az a más?  Vagyok én még ezenkívül valami más? Van még egy részem, amiről megfeledkeztem volna? - Csak nem az ego?? (Ejnye!) Mit akar az egom? Hát persze, hogy azt, hogy a figyelmemet ne a lélek, hanem a test kösse le. Mert mi is fejeződik ki egy kisebb-nagyobb testben?  Kiterjedési vágy? És az mire jó? Hová akarok én kiterjedni és miért jó az nekem? - Hirtelen föleszméltem, hogy ha az egom vezérel, én alapvetően igenis szeretném megmutatni magam, és szeretnék több lenni. És a test jelez. Mondjuk azt jelzi, hogy a gondolataimban van egy olyan, amelyik a testi kiterjedést fontosnak érzi. Vajon mi lehet ez? Miért akarom én megmutatni, hogy TÖBB vagyok, mint mások? Egy kis nagyképűség, felsőbbrendűségi érzés vezérel? - Hűha!!!!

 
Erre, mint akit álmából riasztottak, hirtelen ráeszméltem, hogy ha ez így van, akkor saját magamat akadályozom meg a fogyásban, sőt kifejezetten abban vagyok ezek szerint érdekelt, hogy még nagyobb testem legyen, mert a testemmel azonosítottam magam, és mivel szeretném - önző módon - hogy belőlem jó sok legyen a világban, mert annyira de annyira értékesnek képzelem magam, hát növesztem a testem.
Szeretném betölteni magammal a Föld minden zegzugát, annyira elégedett vagyok önmagammal, vagyis azt képzelem, hogy meg kellene sokszorozniom magam, mert én vagyok a szent tökéletesség, és ideje, hogy ezzel teljék meg a Föld!!  - Te jó Ég!!!

Na itt majdnem beájultam attól, amit itt felismertem és gondoltam. Ugyanis ez a valódi oka annak, hogy eddig nem voltak sikeresek a fogyásra tett kísérleteim. És ez nem más, mint egyfelöl az "én csupán egy  test vagyok" képzete, másfelöl saját nagyravágyásom, hogy betöltsem önmagammal az egész Földet. (Az ego játéka velem! )  Miközben a lélek egészen apró emberekben is életben van, köszöni szépen nagyon is jól. Gondoljunk talán a hinduknál a remetékre, vagy a Tibeti szerzetesekre, akik tökéletes békében és harmóniában élnek egy igen vékonyka testben.
Itt állok szinte megkövülten saját ostoba és elképesztő gondolataimmal...lám ez vagyok én. (A szembesülés mindig nagyon fájdalmas.) - Na de akkor most dologra fel!


Mivel hiszem, és tudom, hogy mindig fejben dőlnek el a dolgok, utána következik csak a  megvalósítás, így most a gondolataim rendbetételével fogok foglalkozni, és kipucolok belőle minden önsorvasztó, önpusztító és öntelt gondolatot. Mert a gondolatból lesz minden motiváció, és a motiváció határozza meg a megvalósítást, nem pedig az akarat. Akarhatom én a fogyást, meg a fittséget, meg a jó kondit, ha a tudatalattimban rejtőző motivációm ezzel éppen ellentétes. Nem fog sikerülni. Az akarat elég a fogyókúrához, de a háttérben lévő ellentétes motivációtól hízunk vissza.
 

Ki vagyok tehát én? A testem csupán?? Miben kell bővelkednem? A testem méreteiben? - Ha komolyan vesszük, hogy "testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma", akkor bizony a testünkkel őszinte szeretettel kell törődni. Eddig rendben is van. De ha az ego elbújik a háttérben, és önző vágyakat kelt benned, és elhiteti, hogy végtelenül tökéletes vagy, és hogy aki vagy az csupán egy test, akkor megteremtünk magunknak egy tudatalatti motivációrt arra, hogy testünk tömegét növelve szerezzünk nagyobb életteret, hatalmat, kiterjedést, mások feletti uralmat  a magunk számára. Micsoda csapda!!! - Sok-sok lépést megtettem már én is, de tökéletes egyedül csak Isten, így újra és újra meg is mutatja, hogy bizony még ha jó úton is járunk, van még mit tenni önmagunkkal.

Nos, ha fejlődni akarsz lélekben, vagy éppen lefogyni, egsézségesebb életet élni, akkor töröld a tudatalattidban lévő hatalmi és nagyravágyási törekvéseidet, és  ne képzeld, hogy Te több és jobb vagy másoknál, és hogy muszáj ezt kimutatnod tested méreteivel is, hogy ha már észre ugyan nem veszik, legalább lássák! - Légy alázatos, és tartsd karban tested- lelked- szellemed! Mivel a gondolat az elsődleges, és a kialakított gondolat fog manifesztálódni (megvalósulni), ezért kezd a gondolataid nagytakarításával a fogyókúrádat, vagy a böjtödet. Fájni fog a szembesülés, de senki nem látja rajtad kívül, ne félj tőle, hanem tégy egy lépést önmagad felé! Ezt teszem most én is.

V.Ildikó

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Brigitte!

(Ritus, 2012.03.15 09:05)

Látom Te tényleg teszel minden szinten a gyógyulásodért. :) gratulálok!
Az általam ajánlott oldalon is hasonló természetes megoldásokról és gyógyító eljárásokról olvashatsz, nem véletlen ajánlottam.

Brigittének még

(Ildikó, 2012.03.14 09:43)

Létezik un. bánatháj, amit az ember lánya azért növeszt, mert érzelmileg nincs rendben. Az érzelmek hiányát evéssel ellensúlyozza. Az evés születésünktől fogva a jó közérzet, az elégedettség mértékadója.
Pajzsmirigy ügyben meg elmesélném, hogy egyik közeli ismerősöm szintén pajzsmirigy problémákkal küszködött hosszú évekig. Legalábbis mindig erre fogta, hogy miért hízott meg olyan mérhetetlenül.Aztán történt egyszercsak az életében egy jókora változás, egy óriási pofont kapott, és úgy lefogyott 2 hónap alatt mint a sicc. Olyan karcsú lett minden pajzsmirigy problémája ellenére, hoyg öröm volt nézni! - Szóval egy jó kifogás sosem rossz. :)) - Aztán van egy másik ismerősöm, aki fiatal férfiként saját elmondása szerint erős önmegtartóztatásban él a párjával, mert házasság előtt nem akarnak szexet. Nos ennek is meg lett a maga hatása, őt is pajzsmiriggyel kezelik egy ideje, szépen meghízott...miért is? Mert elfojott egy olyan igényt, amit nem lett volna szabad. - És egy másik lehetőség, hogy aztán a betegség még fenn is maradjon: minél inkább sulykolja valaki magába, hoyg bizony pajzsmirigy vagy egyéb szervi problémái vannak, annál inkább meg is teremti azt magának, és tényleg kimutathatóan az lesz neki. Harcolni próbálnak az emberek a betegség ellen, miközben el kellene fogadni azt, és megérteni az üzenetét. Akkor is ha za üzenet rendkívül fájdalmas beismeréssel jár. A betgség nem ellenség, hanem segítő társunk!!! Óriási a különbség! És Balogh Béla kísérlete is erről szólt egyébként, belinkeltem , nézzétek meg. De az Élő Mátrix c. filmben is van egy agydaganatos nő, aki akkor gyógyult meg amikor betegségét elfogadta. - Másrészt, ha már van egy betegségünk, lényegtelen ,hoyg az milyen szervi eredetű - ami eleve nem igaz, mert miden lelki eredetű - tehát akár hormonháztartás, akár egyéb külső tényező, az a tényező valamiért létrejött. Általában érzelemek állnak a háttérben, melyekkel nem tudunk megbírkózni. Szinte minden (!! )betegség mögött belső konfliktusok állnak. Érzelmi oldalon szüleinkkkel, gyermekeinkkel, egyéb kapcsolatainkkal. Érdemes belülre nézni, hogy mennyi bennem az elvárás mások iránt, mennyi bennem a hározatlanság, mennyi bennem a restség, vagy túlérzékenységem mögött milyen képzeletek állnak, melyek nem valósak...vagyis téves gondolati formák. (Fóbiákra gondolok például, pánikbetegségekre....melyek alapja minidg egy olyan képzet, melynek semmi köze a valósághoz. Aki tériszonyban szenved, az nem érzi magát biztonságban egyébként sem, és ez a bizonytalanság érzet felfokozódik egy magaslaton, mert mindenhová odaviszi a bizonytalanságát. Az ego felerősít olyan érzelmeket, melyek telejsen alaptalanok, így szabva gátat a belső szabadságnak. Függővé teszi a lelket. A fóbia, mindig belső bizonytalanságon, önbizalomhiányon és alaptalan félelmeken alapul, ami felett az ego akar uralkodni. Mindenkit ott és abban éri az ego kísértése, amiben a leggyengébb. A gyengeség viszont nem szégyen, hanem legyőzendő feladat!)
Biztos tudnám még folyttani, de most ennyi elég már belőlem...:))

.

(Magdi, 2012.03.13 21:40)

Előrebocsátom, hogy hozzászólásomban az "egyszerű" túlsúlyra gondolok, nem betegség okozta problémára.

Kijelenthetem, hogy nekem igazból csak a középiskolai éveim alatt nem volt semmiféle problémám a súlyommal. Ezt köszönhettem az igen kemény testnevelés óráknak. :)
A szülés utáni túlsúly (20kg) kontrollált étkezéssel és mindennapi tornával 1 év alatt tűnt el, de az eredmény igazán látványos volt a kemény mozgásnak köszönhetően. :)
Mindig oda kell figyelnem magamra és sosem hanyagolhatom el a testem. (És így sem vagyok egy nádszál! :D)De nem esik nehezemre, mert én így érzem jól magam, ha törődök vele. Fontosnak tartom hiszen most ebben a testben élek. Ha a testem - melyben most a lelkem lakozik - elhanyagolom, akkor nagy valószínűséggel hajlamos vagyok mást is elhanyagolni. És így sem kívül sem pedig belül nem lesz rend szerintem.

"Szerintem, ha egy nő jól érzi magát a bőrében tökmindegy mekkora a súlya, milyen az alakja, a kisugárzása végett lesz vonzó :)))) mások számára."
Persze Ritus, mondják ezt nagyon sokan. Van, hogy őszintén, de sokszor megnyugtatás végett, tapintatosan. :) Egy bizonyos szintig én is egyetértek ezzel, de a " tökmindegy mekkora a súlya", na azzal már nem.
Ha már az embernek van gyereke miért volna már illő, hogy látszódjon rajta? Miért is kell a külsőmön látszódnia, hogy anya vagyok? Tudom azt is szokták mondani nőkre, hogy "olyan asszonyos". :))) Ezt sem bóknak szánják általában. :)
Ildikónak elismerésem, hogy nem palástolja különféle indokokkal, hogy igenis nagyon nincs jól így és a külsejét sem viseli annyira jól. Szerintem sokan amikor azt hangoztatják, hogy "én így is jól érzem magam", meg a "páromnak így is tetszem", stb. akkor abban van azért némi lustaság és nemtörődömség.
Nekem a mozgás nem csak a testem egészsége szempontjából fontos, hanem azért is, mert a lelkem boldogsággal tölti el! :) Hányszor fogtam már hozzá úgy tornázni, hogy szinte önmagam kellett felráncigálni a fenekemről és mire végeztem, teljesen feltöltődtem a fizikai fáradtság ellenére! Boldoggá tett a mozgás és az is, hogy "na tessék, mégis megcsináltad"! :))) Lehet rá mondani, hogy hízelgett az egómnak, nem baj. Ki az aki nem örül, ha egy kitűzött célt elér? :)

riport Balogh Bélával

(Ildikó, 2012.03.13 21:34)

http://asztrologia.noxnet.hu/2012/02/19/le-tudod-gyozni-riport-balogh-belaval/

orvosok

(Ildikó, 2012.03.13 21:32)

Na igen, a mai orvoslás!! semmit nem néz csak a testet! A legméylebb kiváltó okokkal nem akarnak foglalkozni, nemes egyszerűséggel ezt a részét saraltánságnak, kuruzslásnak tratják. Balogh Béla csinált egy kísérletet rákos betegekkel...persze nem egyedül, hanem mellette állt egy egész csapat. Egyszerre kezelték a lelket és a testet is. Az eredmény 100%-os gyógyulás volt!! A Tere-ferében már belinkeltem egyszer az erről szóló bezsélgetést, bezsámolót....de megkeresem.

Orvosok

(Mónika, 2012.03.13 20:35)

Már írtam, de újra leírom, az orvosok többsége magasról sz*rik a rosszullétünkre. Nem érdekli őket, nem foglalkoznak vele. Én is ugyanazt tapasztaltam, mint te Brigi. Állandóan tapasztalom. Sőt, azt hiszik szimulálsz, mert fiatal vagy. Talán, ha öreg leszek, akkor elhiszik majd, ha valami bajom van? Én ezért nem akarok megöregedni. Bocs.

Ritusnak

(Brigitte, 2012.03.13 12:54)

Szióka,

nem őrültem meg, de miután én győzködtem a háziorvosom, hogy szerintem pm. problémás vagyok, csak olyan vérvételre küldött, ahol egyes egyedül a TSH-t nézették meg. Semmilyen más hormont, érted ?
Teljesen kiakadtam, mert szerinte nincs bajom, nem nézette meg az agyalapi mirigy termelő hormont, sem az összes többit, ami számitásba jöhet.

Na innentől kezdve vettem kézbe a dolgokat, mindenféle természetgyógyászati területen jártam, ahol bizony mondták alulműködik, én is éreztem,hiszen 10 tünetből 10-et hoztam.

Szedek barnaalgát, ami szerves jódot tartalmaz, vitaminokat, szorongatom a türkiz kövemet, rengeteget, de tényleg rengeteget olvastam utána ennek a dolognak, hogy mit célszerű enni, iszok gyógyteákat, de a legtöbbet kétségkivül a családállitás segitette. Ott aztán szépen kiderült, hogy honnan hozom ezt a lelki dolgot és azóta jobban vagyok.

Tudod Ritus nem mindenki hisz a gyógyszerekben, láttam meghalni édesapámat rákban és évekig csak tömték bele a gyógyszereket, de nem segitettek. Tudom ehhez Ő is kellett volna, de nem igy alault. Én a lélek gyógyitásában hiszek és abban, hogy ez majd hozzáigazitja a testem működését. Láttam olyat, hogy valakinek be akarták állitani a pm. hormonjait, és huppsz még 15 kiló súlyfelesleg felment rá a meglévő 20 kiló feleslegre. Köszi, utána meg dolgozd le, és szintén köszi már annyira kövér vagy, h időközben sziv- és érrendszeri problémáid lettek. Köszönöm nem kérek a gyógyszerből. Minden ellene szól.

Tudom, miért lettem pm. problémás, de most már nincs rá szükségem.
Azóta nem hullik a hajam, nem száraz a bőröm, nem törik a körmöm, újból van memóriám, nem vagyok élő-halott és dögfáradt, nem vagyok kialvatlan, tehát sokkal jobban vagyok. Utólag még lehet jó is, hogy a háziorvos nem volt a helyzet magaslatán. Ha valaki én aztán sokat dolgoztam azért minden szinten az elmúlt 3-4 évben , hogy jobban legyek.

egy személyes még

(Ritus, 2012.03.13 11:53)

Az én túlérzékenységem abból áll, hogy a szervezetem minden természetes anyagra -is- erőteljesebben reagál, mint az átlagosnak.
Nekem ha elő van írva hogy 1 teáskanál/2 dl víz, /tea-teakeverék, akkor tuti nekem 1 kávéskanálnyi az adagom, mert a testem így reagál. De gyógyszerből is a legminimálisabb adag jön számításba s van még az is kiüt.
A lelkem is túlérzékeny, főleg mióta szültem....

Brigitte!!!!!!!!!!!

(Ritus, 2012.03.13 11:48)

"Persze nálam is vannak pajzsmirigy problémák, csak én nem voltam hajlandó gyógyszer bevenni, mert alulműködés esetén azt egész életemben szedhettem volna, és ettől kiráz a hideg, hogy mindenféle trutyit vigyek be egy dolog miatt, amiből majd idővel másik 3 féle betegség keletkezik és én ezt elvből hárítottam, ezért maradt a családállitás módszere, ami hozott bizony javulást, de nem a fogyásban"

Ne őrülj meg!!!!!!!!!!, A pajzsmirígy egyik működtető eleme a jód, ezt kell pótolni!

Homeopátiával is rendbe lehet hozni!
A kék sál, illetve a lapis lazuri kővel lehet aktiválni a jobb működést! -torokcsakra-
A linkek közül az egészségakadémia oldalon nézz szét! Van 1 csomó természetes módszer ennek megoldására!
Ne hanyagold el, a TEST-LÉLEK SZELLEM hármasáról ne feledkezzünk meg! Fontos, hogy minden szintet kezeljünk, nem elég csak az egyiket!!!


túlérzékenység

(Brigitte, 2012.03.13 08:07)

Jó reggelt,

tudjátok ez már nekem is sokat eszembe jutott, a túlérzékenység egy olyan terület, ami már önmagában megteremti a plusz kilókat, mert az érzékenységed folytán a lelked meg akar védeni, mert lehet, hogy még lélekben nem vagy elég erős....
Én annyira érzékeny tudok lenni időnként, hogy elsírom magam dolgokon (régen ilyen sosem fordult elő, csak mióta befelé figyelek) pedig egyébként meg küzdök, ahogy a csővön kifér, legalábbis így érzem, aztán nem biztos, hogy jól érzem ám, mert még én sem tudtam lefogyni, valamiért még mindig nem...
Persze nálam is vannak pajzsmirigy problémák, csak én nem voltam hajlandó gyógyszer bevenni, mert alulműködés esetén azt egész életemben szedhettem volna, és ettől kiráz a hideg, hogy mindenféle trutyit vigyek be egy dolog miatt, amiből majd idővel másik 3 féle betegség keletkezik és én ezt elvből hárítottam, ezért maradt a családállitás módszere, ami hozott bizony javulást, de nem a fogyásban

Örülök, hogy megoszthattam, Ildi és Ritus után szabadon

Van hát lelki oka persze :)

(Ritus, 2012.03.12 21:22)

Minden betegségünk lelki eredetű, le is írtam alább én is többször.

Nem véletlen emlegettem fel a csakrákat s említettem meg a diabétesz és a pajzsmirígy lélektani vonulatát. S ha visszaolvasol más egyebet is leírtam, amit megismételtél :)

De azt is tisztázni kell, mi az a túlsúly? Van egy bizonyos index ami meghatározza az ideális testsúlyt. Ahhoz érdemes azért kicsit igazodni. Bár mindannyian mások vagyunk..

Én mindíg vékony voltam....a várandósságok alatt felszedett 15-20 kg is a 6-8. hétre eltünt rólam, ilyen alkat vagyok.
Én borzalmasan éreztem magam 2 évvel ezelőtt nyáron....mikor hirtelen kb 12 kg-al több lettem a gyógyszerektől....de időt hagytam magamnak a visszaállítódásra, s még mindíg tart. Nagyon elhangolódott a rendszerem. -hormonális pl.- És ezek a kilók nem moccannak...s szerintem ennek több a szerekkel bevitt trutyi is az oka.

Úgyhogy Brigitte jól feltette a kérdést: mitől alakult ki....hát nálam ettől. Külső ráhatásra :(

Nos ezért szeretnék egy átfogó méregtelenítő kúrát, de még nem volt bátorságom hozzá a túlérzékenységem miatt.

külső viselése

(Ildikó, 2012.03.12 16:43)

Tudod Ritus, sosem voltam piszkafa alkat, de az első szülésem óta 20 kg -val több vagyok. Szóval voltam 56 is, most meg 74 vagyok. KÖzben mondjuk eltelt 20 év, ez is igaz. Ez nem annyira érdekes, mert 65- 68kg körül már tök jól vagyok. Viszont: nehezebben mozgok, fáradékonyabb vagyok így, lustább vagyok...szóval nagyon nincs jól így. Ez az a határsúly, aminél tovább nagyon nem kéne menni. És ezen kívül már a külsőmet sem viselem annyira jól. Szóval én most úgy érzem, ez sok, helytelen, egészségkárosító...stb. Minden viszonyítás kérdése. A magam belső lelki okát a túlsúlyra pedig megtaláltam. Lehet hogy több összetevője is van, de most ez az egy is épp elég meló lelkileg.
Kisugárzás ügyben is igazad van, de ha egyzser valamit soknak érzek...az ugye sok, kisugárzás ide vagy oda. Érzem a negatív hatásait a túlsúlynak. Ezért nem akarom megmagyarázni, hogy miért is lehetnék még kövérebb. Ha ennek mondjuk pajzsmirigy, vagy cukorbetegség az "oka", hát annak is van lelki OKA, ami a betegséget mint tünetet produkálja, kiváltja. (ez kicsit pongyola lett, de talán érthető) Szóval én maradnék a lelki szemléletmódnál, és a forrást kell először kezelni. A betegség magától gyógyul, mert a szervezet öngyógyító folyamatai beindulnak a megfelelő gondolatok hatására.

ragaszkodás

(Ritus, 2012.03.12 10:14)

Nem csak az a lényeg, hogy hogyan nézel ki, hanem az is TUDOD-E VISELNI az új külsőd, s ha igen hogyan???
Hoppál Bori ismerősöm írta egyszer, hogy mikor az egyetemista énje mosolygott vissza a tükörből 1 diéta után, azt már túlzásnak tartotta, így belőtt magának 1 célsúlyt s azt igyekezett tartani, mertha már az embernek 2 (3) gyereke van illő, hogy látszódjon -ez is pszihológia :)Fel kell venni az anya archetipusát, s ez itt is megmutatkozik.

Szerintem, ha egy nő jól érzi magát a bőrében tökmindegy mekkora a súlya, milyen az alakja, a kisugárzása végett lesz vonzó :)))) mások számára. Nekem nincs okom panaszra :))) Sőt!

A pajzsmirígy működésének zavara szokott ilyen túlsúly - hirtelen fogyás gondokat előidézni még, ill a cukoranyagcsere gátolt működése. I.es II. tipusú diabétesz.
holisztikusan: szeretet, elfogadás-odaadás. Megtartás elengedés.
3-4-5 csakra működésének nem túl kielégítő működése.

Ez is igaz:

(Ildikó, 2012.03.11 21:28)

Ritus írta: "ragaszkodom az új énemhez minden szinten."
Hát ja...ilyen is lehetséges. Ettől a ragaszkodás még nem biztos hogy jó. Semmihez sem szabad ragaszkodni. Mert az új énem után lehet hogy egy még újabb is lesz, de ha ragaszkodom a már meglévőhöz, akkor viszont gátat szabok annak, hogy egy még újabb, még jobb énem szülessen meg.
Egyik ismerősöm még ezt írta ehhez: "Érdemes még két szemszögből megközelíteni a túlsúlyt: 1. Miért növesztettem magam köré élő szövetből vastag bástyát? Ki vagy mi ellen védekezem? Mitől határolódok el? Mit nem akarok magamhoz engedni? 2. Ha lefogyok, hogy fog megváltozni az ...életem? Lehet, hogy sokkal vonzóbb leszek az ellenkező nem számára? Lehet, hogy emiatt féltékeny lesz a párom? Vagy egy csomó kifogást el kell engednem, ha csökken a súlyom? Nem lesz kibúvó jó pár feladat alól?"

Brigitte-vel egyetértve, és remélem az írásból is ez jött le, mert ez volt a cél: az OK-ok megkeresése és azok fejbeli elrendezése nélkül nem fog menni a fogyás, legfeljebb átmenetileg. - A holisztikus gyógyítás alapja is a pszichoszomatika, vagyis nem elég a tünetet kezelni, mert a betegség kiújul. A lekei ok megtallása és annak kezelése szüneteti meg tratósan a betegséget. A testünk sok dolgot üzen, nem csupán a hízás esetén....de most ehhez találtam egy mérföldkövet magamban...amit rendbe kell tennem.

+ kiló mitől?

(Ritus, 2012.03.11 15:33)

"a hizást nem csak a rossz táplálkozás, kevés mozgás okozza, hanem az, amiért ez kialakult."

Valóban nem, engem 1 gyógyszer tett ilyenné :(

A mozgásban a rendszeresség is kell hozzá, és "diéta".
A séta mondjuk nem kardio edzés, így futni is szoktam, ha az idő engedi.
Múltkorában hallgattam 1 fiatalembert a rádióban....Balog Tamást,
(Benedek Bence) akinek van 1 fogyasztós blogja....a stílus + a szöveg nem az én világom, de ahogy a női lélekről nyilatkozott az nagyon megérintett. Ő renszeresen tart kurzusokat nőknek, akik fogyni vágynak.
Azért meg nem keresném az a pár plussz kiló....elfér :D
Másfelől a nő a ciklusában is tud pár kiló ingadozást is produkálni.
Ezért fontos, hogy 1 hónapban egyszer a menstruáció elmúltával reggel a (mindenféle dolgok) uán mérjük magunkat.

fogyás

(Brigitte, 2012.03.11 08:29)

Sziasztok,

pár gondolat azért bennem is felmerült:-), mert jó a cikk nagyon. Igen az egó bármilyen hasznos is a rutin feladatokban, a haladásban, az életben magában olyan "hasznos" is tud lenni egy ilyen témában. Az egó fél, fél, hogy már nem lesz rá szükség, ezért mindent elkövet, hogy Te ne tudj olyan könnyen változni. Fél, mert Te akarod átvenni az irányitást, és ezért is találunk annyi magyarázatot ki arra, h miért nem tudunk lefogyni, pedig számos ok létezik, de egy biztos csak, hogy lélekből jön a probléma.
Na jó, de azért a hizásnak is van egy oka ugyebár és amig azt nem derited ki, addig hogyan tudnál lefogyni?
Szerintem ez egy nagyon összetett folyamat, mert a hizást nem csak a rossz táplálkozás, kevés mozgás okozza, hanem az, amiért ez kialakult.
Lehet előző életből hozott dolog, lehet hogy valamelyik szerved rosszul működik, de mire megtalálod melyik az már hiztál egy csomót. És akkor te kezdj el hinni abban, hogy le tudsz fogyni..... szerintem ez nem egyszerű.
Én nem hiszek abban, ha pl elkezdek futni, akkor majd meggyógyulok. Hiszen az alapvető, lélekből fakadó okot még korántsem kezeltem. Lehet, hogy lefogyok, de mindaddig visszahizol, mig a lelki okát nem találtad meg... sokszor kevés az akarat, mert a tested, vagy a lelked megmakacsolja magát és hosszú az út mire megtalálod a végleges megoldást.

:)

(Ritus, 2012.03.10 22:19)

Ez nagyon őszinte volt...egy kis pszihó....mert én ilyen vagyok....a zsír felhalmozás a raktározás, önvédelmi zóna, s falak felhúzását is jelenti, egyfajta távolságtartást képez, hoz létre.
Na de milyen a Jóisten....csiszolgatja az emberi szellemet-lelket....azt mondja: nézd, ott van egy kis "légypiszok", oda menj vissza és kapard le, nézd meg mit fedtél el vele :)))
A kiteljesedés nem feltétlen jelenik meg így a testen, ahogy írod, én a kiteljesedett: hurrá jól vagyok, egész vagyok állapotaimban többnyire kb. az 50 kg környékén jártam. S nagyon megvoltam elégedve lányos alakommal....s a lelkemben is úgy éreztem egész vagyok, bár az önfejlesztő, lélekbúvárkodós munkám -ami több, mint 10 éve tart- mindíg hoz valami újat, amin éppen dolgozom én is :) (nézd, ott van egy kis "légypiszok", oda menj vissza és kapard le, nézd meg mit fedtél el vele :)))"
Nos szóval, úgy érzem, most, hogy az egykori 50 kg-körüli súlyommal kevésbbé voltam rendben lélekben, magamban belöl,, mint most a kb 60 körüliben. S látod az én kilóim, a napi többkilóméteres sétáknak köszönhetően sem moccannak....1 oka van :) ragaszkodom az új énemhez minden szinten :)))) A ruháimon érzem mindíg alakul itt-ott- de a súlyom mégis változatlan....
Már valahogy megbékéltem az új külsőmmel....
bár az s-es méretú nacijaimat visszasírom néha :D