Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Család, gyerekek

2010.06.29

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kérdőív

(fantaziasziget, 2015.08.06 21:01)

Sziasztok!
Egy új, gyerekeknek szóló szolgáltatás van készülőben Budapesten, melyet a ti véleményetek alapján alakítunk ki.
http://www.fantaziasziget.hu

A gyermekek felemelkedéséről

(Anisha, 2011.02.22 13:04)

http://www.dragonsystem.hu/fenyegyseg/index.php?option=com_content&view=article&id=1074:a-gyermekeink-felemelkedeserl&catid=102:ataradasok&Itemid=112

találtam, és nagyon jó

(Ildikó, 2011.02.18 07:53)

http://tudatosinfo.blog.hu/2011/02/17/felmentem_szeretettel_a_szuleimet

Köszi!

(Ritus, 2011.02.09 15:14)

Nashita, majd igyekszünk :)))

itt vagyok

(Nashita, 2011.02.09 11:02)

Jól elvoltam magammal pár napig, most olvaslak.
Jaj!
Ki volt a kiabálós? A gyerek vagy az óvónő ebéd közben? Gondolom mindketten.
Mi történik napközben, hogy ennyire "szeretik" egymást?
Mindenesetre egy hosszabb, nem pár perces beszélgetést igényel az óvónéni egy külön teremben, ahol csak négyszemközt vagytok (nyugodtan kérhetsz fogadóórát tőle, mint az iskolában, mert jogod van hozzá).
4,5 éves volt a fiam, amikor rendkívüli fogadót kértem a 2 óvónőtől, mert nem jöttek ki a gyerekkel.
Elkezdtem onnan, hogy hogyan született... de nem hosszan, elmondtam, hogy alapból milyen és hogy milyen tulajdonságai tudnak az idegenek szemében nagyon idegesítőek lenni, és azt is, hogy ezeket hogyan lehet kezelni/túlélni. Bizonyos jellemvonásokon meg se próbáljanak változtatni, mert felesleges: ettől az a fiam, AKI.
Nyilván az óvónőtöknek "átlagos" gyerekei lehetnek, de ha pályán akar maradni, ismerni kell a "mi gyerekeinket" is. Egyre gyakrabban fog velük találkozni, tetszik, nem tetszik.
A hiperaktív szót óvatosan kezelje: hiperaktívnak mondanak minden kisgyereket, aki egy picit is eltér a többitől.
Aki igazán látott már hiper-gyereket, az ezt sosem ejti ki a száján, merthogy belőlük nagyon kevés van, és azok tutira emlékezetesek. Az antiszociális viselkedés is "sláger" kifejezés, szerintem kicsit erős egy kisgyerekre... ne használja.
Persze ha ezekkel a dolgokkal tisztában van, az gyorsan kiderül, ha leültök beszélni.
Beszélni kell, más módot nem látok. BESZÉLNI, nem rábeszélni, meggyőzni és kioktatni a másikat. Sem a szülő jogán, sem a pedagógus jogán. Elsősorban emberek vagyunk, különbözőek, más-más tolerancia-szinttel, ingerküszöbbel, stb... Nem ragozom.
Nem kibírni kell a helyzetet, hanem mindenki számára élhetővé tenni.
Ehhez pedig le kell ülni és kommunikálni.
Jó anya vagy, tutira tudod, hogy hogyan.
De azért küldöm a vigaszt, amit kértél :)
Szorítok is nektek :)

Nashitaaaaa

(Ritus, 2011.02.08 13:54)

A gyerekem kifordul magából az óvónőtől :((((
ma is kiabált ebéd közben :((
Hát nem tudom hogyan fogjuk ezt bírni :(
Kérek egy kis vígaszt!!!!

Kedves Poli!

(Ildikó, 2011.02.06 22:42)

Talán most jobb is, hogy a családoddal voltál elfoglalva, igaz nem örvendetes esemény kapcsán - de a holnapi altatás miatt talán így kevésbé érsz rá izgulni, mert többfelé oszlik meg a figyelmed.
Nagyon szurkolok nektek, és Ritushoz csatakozva: Ne aggódj, minden rendben lesz! Ezt vizualizáld, képzeld magad elé, hogy minden csodásan rendben zajlik majd. Csupa jót és szeretetet sugározz a babád felé, érezni fogja! Még a kómás betegek is érzékelik a körülöttük lévőket, érzik a szeretetüket. Így lez a kisbabával is, és akkor fogja magát biztonságban érezni, ha te sem aggódsz, csak szeretgeted közben, míg ő éppen alszik. :))

Altatás előtt

(Poli, 2011.02.06 19:29)

Sziasztok!

Köszi szépen a véleményeket, nem volt érkezésem hamarabb idenézni, meghalt nagymamám, családommal voltam elfoglalva. A műtétet is előbbre hozták, holnap reggel lesz. Majd elmesélem mi történt.

altatás után

(Nashita, 2011.02.05 18:15)

A 2. szülésemnél már tudtam, hogyha nem megy simán, hanem császár lesz ez is, akkor altatni fognak. Más alternatíva nem volt, mert nem szúrhattak meg a korábbi trombózisom miatt (EDA, spinál kizárva így).
Viszont arra már jó előre felkészültem, hogy az altatás után a baba is "kómás" lesz és nem akar szopizni. Azt megtiltottam az újszülötteseknek, hogy bármit adni merjenek a tudtom nélkül a gyereknek. Szépen meg is tanult alvás közben szopizni és sosem volt gondunk később sem.

szülés és fájdlomcsillapítás

(Ritus, 2011.02.05 08:14)

Én úgy vettem észre, hogy sokszor az orvosnak kényelmesebb, ha nem kell végighallgatnia a kismama vajúdásást...és ...stresszeli őket ez nagyon, ezért akarnak mindenáron fájdalomcsillapítót adni....nem helyes szerintem. A babára nézve sem!!!!

Az altatás egyébként többféle lehet, van mélyaltatás ez a durvább, mert itt más dolgokra is szükség van. És van mikor "csak" lájtosabban altatnak, ez szinte veszélytelen. Ismereteim szerint :))
Amikor nekem csinálták a mandulaműtétem akkor valamivel elkábítottak, tehcnkol szagú löttyel...fujj....

altatás...

(Napsugi, 2011.02.04 17:06)

Engem már altattak...de most nem is ez a fontos, hanem a gyermek.Hajdanán, két Lányomnak /80-as évek/altatás nélkül vették ki a manduláit.Vér fröcsögött...félelem..borzalom...Sokáig rémtörténetként mesélték!
A harmadiknál /'98/javasolták és elfogadtam az altatást. Persze, akkor még aggódtam...másképp gondolkodtam, de ezt leszámítva sokkal jobb!Nincs gélelem....stb. Persze, egy világraszülést ne aludjon át az ember, ha nem muszáj!Az más...

Poli :)

(Ritus, 2011.02.01 10:33)

örülök, hogy segíthettem!!!

Köszi mindenkinek !

(Poli, 2011.02.01 09:55)

Köszönöm a biztató szavakat. Próbálom feloldani magamban az aggodalmat, és a "minden rendben leszt", olyan energiával mondogatni ahogy irtad Ritus, az így tényleg hihetőbb mint amikor korábban mondtam magamnak.

Polinak az altatásról

(Ritus, 2011.02.01 06:47)

Szia poli!
Bocsi, de el is siklottam e felett a dolog felett.
Én nem aggódnék a helyedben, mert sajnos helyi érzéstelenítéssel igen ritkán barbrálnak a gyerekeken az orvosok.
Nyáron nekünk is volt részünk altatásban, -mandulaműtét- én is féltettem a gyerekem, de minden rendben volt, ezt próbáld erősíteni magadban: MINDEN RENDBEN LESZ!!!
Nekem bevált!!!

altatás

(Anisha, 2011.01.31 21:30)

Engem kétszer altattak. Nem volt vele semmi problémám. De az is igaz, hogy a szülést végig akartam csinálni, az borzasztó lett volna, ha nem vagyok magamnál közben.
Viszont, hogy egy négy éves gyereket elaltatnak...mert nem működik közre, és nem marad nyugton...hát...nem tudom...de...szerintem az altatás kitalálása előtt is volt, hogy kicsi gyereknek kellett valamit kiszedni innen-onnan.

Aranyos! Hisztis anyuka :)))

(Ritus, 2011.01.31 15:37)

Jó kis sztorik, szerintem sem tükör a gyerek ilyenkor, nem bizony, itt vanalmi más a bibi.

Na és hát megtörtént a "beszélgetés" az óvónővel....rákövös fejjel vár már...és hosszasan ecsetelte hogy a Dóri állandóan fecseg, még el is kellett ületeni, és egész héten (!) kiborító volt. az ominózus eset szerdán történt a szétültetés kedden...-no hát ennyit erről.-
És bocsánatot kért, elmondta, hogy abban a helyzetben ő ezt látta a legjobbnak hogy megfogja a gyereket és doébbrakja karikástól mindenestől és hát így sikerült (????)
No én meg elmondtam, hogy az én gyerekemmel felnőtt így még nem bánt, és hogy Marika nénivel is biztosan előfordtult ilyesmi, hogy a Dóri csevegett, de Ő nem dühből oldotta ezt meg. És a gyerekem lelkét alaposan összetörte.
Válasz: én nem vettem rajta észre, hogy ez akkora lelki törést okozott volna -vak ez a nő???- De hát ez most így sült el, és kész -?????-
Aztán kértem, ha legközelebb gond volna a gyerekkel jó lenne, ha nem én kérném a dolog tisztázását, hanem Ő szólna róla. Válasz: jó hát nem vagyok én ilyen. -???? akkor miért rágnatja a gyerekem????- Ez most így sült el, bocsánat.
Én meg közöltem vele, hogy egy óvódapedagógusnak megkéne tudnia oldani ezt máshogy is, nem indulattal. És az én gyerekem alapvetően nem egy kibirítós gyerek, mit szólt volna Rékához, lehet hogy még a seggét is elverte volna?
Az bizti még egy ilyen, megyek a főnökéhez!!!

hiszti

(Ildikó, 2011.01.31 15:34)

Szia Poli, és többiek!
A korábbi álláspontomat fenntartva - kristály szülött ide vagy oda - elmesélek egy esetet. Nálunk hál'Istenenk elég ritka esemény volt a hisztériás roham, de az egyik éjjel mi is úgy jártunk, hogy nem tudtuk megvigasztalni és kizökkenteni a kislányunkat a sírásból. Pici volt még, kiabálni nem tudott, csak bömbölve sírni. Éjjel felriadt, lehet hogy rosszat álmodott, ki tudja. Semmiféle simogtás, ringatás, ölelgetés, séta... nem használt neki. Nyilván próbáltuk visszaltatni, de nme ment. Férjemnek jutott eszébe, hogy adjunk neki csokit, had majszolja, hátha megnyugszik. (Az éjszaka közepén ez elképesztően hülye ötletnek tűnt.Nem tea, nem tej, nem bébipapi, ...CSOKI!!!???) Ám csodaszerként hatott rá, azt hiszem egyáltalán nem számított erre a közjátékra a baba, tökéletesen kizökkent, és hamar visszaludt. Földelésnek nagyon jó volt, az evés a jelenbe hozta vissza, az édes íz meg gondolom amúgy is nagyon fincsi volt. A lényeg, szinte eszegetés közben aludt vissza, egy perc alatt vége lett mindennek.
Nem tudom nagyobbaknál ez beválna-e? Nekem nem volt rá szükségem máskor bevetni. - De próba cseresznye!:)) Szóljatok, ha működik!:))

ki a hisztisebb, anyu vagy én?

(Poli, 2011.01.31 13:25)

Kedves Ritus ész többiek!
Anisha barátném hivta fel a figyelmemet erre a fórumra, mert épp azt meséltem neki, hogy a kisebbik fiamnak valami kis pici bibi miatt műtétet akarnak altatásban, mert kényelmesek, vagy gyávák vagy bénák az orvosok (ez itt a felháborodott fröcsögés rész) és ettől én frászban vagyok. Pont az Ő szülésénél ajánlott a doki érzéstelenitésképpen valami gázt, beleszippantottam, de mikor éreztem hogy megy el a tudatom olyan rémülett lett rajtam úrrá hogy kivertem a doki kezéből. Nem is kellett, mert a gyerek szinte kigrott, úgy kapták el. Lehet hogy emiatt az élmény miatt féltem Őt most. Ráadásul másnap hogy az orvosnál voltunk, a kicsi megbetegedett köhögött és lázas volt, amit akár én is okozhattam neki az aggodalmammal és fétésemmel.
Ez még rosszabb mint az hogy kiborultál. Sajna nagyon hasonló kiborulós jelenetet produkáltunk már mi is.
Nagyobbik fiam, 6 éves, tavaly tavasszal szembesült igazán azzal hogy az emberek meghalnak. Sőt a dédi is öreg. Ettől olyan hisztit és rosszullétet produkált hogy tanitani lehetne. Mikor sikoltozva hajol a wc fölé, mert már hányni sem birt, akkor felkaptam, be a zuhany alá. Legközelebb, mikor jött a hányinger, már csak azt kiabálta "Anya vizet!!" És elég volt a kezét a csap alá tartani.
De olyan is volt már sokszor, hogy én is lementem az agyamról. Nagyon vicces lehettem, amint eltorzult sipákolós hangon azt kiabáltam, hogy gyere megyünk együtt a zuhany alá és huztam magam után a gyereket. Úgy megdöbbent hogy abbahagyta a hisztit. Nekem nehezebb volt megnyugodni. Az nem volt már annyira vicces, amikor pofonvágtam a gyereket az apja meg engem, hogy hogy merem bántani azért mer én hisztis vagyok. Akkor világgá akartam menni, hogy jobb lesz nekik nélkülem egy ilyen mostoha rémes anya nélkül. Szánalmas okom volt végül is hogy nem tettem, ugyanis nem birtam kiállni a kocsival....
Na a sztorizgatáson felül, ha van ötletetek, vagy kedvetek boncolgatni a rettegésemet, az öntudatlan állapotról, kérlek segitsetek!

pavoros gyerekek

(Nashita, 2011.01.31 09:39)

Ritusnak:
4,5-5 éves lehetett a fiam, amikor előfordult, h elalvás után kb. 1 órával hatalmas üvöltéssel "ébredt fel". Szeme csukva, testét megfeszítette, mint akinek rohama van, nem volt magánál, kommunikálni nem lehetett vele. Ijesztő volt. Reggel persze semmire sem emlékezett. Mindent megpróbáltunk - a lágy ébresztgetéstől a hideg zuhanyig mi is végigjártuk az utat. Megfigyeltem, hogy a "rohamai" köthetők egy lázas állapothoz, de a lázat megelőző napokban is előfordult. Mintha előre jelezte volna, hogy beteg lesz. Utána előjöttek ezek a felriadások akkor is, ha pl. sok beteg volt az oviban (ő épp nem volt beteg), és akkor, ha valami változás vagy új információ kötötte le a buksiját aznap. Sokszor a vizelési inger váltotta ki, de nem tudott pisilni, csak ha erőszakkal rányomtam a bilire. Utána elaludt.
Elvittem a gyerekneurológiára, hátha többet tudnak mondani. EEG-is csináltak, nem találtak semmit. A család megnyugtatására: egészséges.
A jelenséget pavor nocturnus-nak hívják, és az alvászavarhoz sorolandó, nincs semmi viselkedésprobléma v. neurológiai eltérés mögötte. A lényege: elalvás után felébred a teste, de az agya nem. Álomhoz se köthető, mert ebben a szakaszban még nem álmodnak. 5 éves kor körül a lányomnál is előfordult, de nem volt ilyen vészes.
6 éves kora után kinőtte mindkét gyerek.

Te pont abban az alvásciklusban mozdítottad meg, amelyben ezek az éjjeli felriadások is szoktak történni, így hasonló "tüneteket" produkált.
A gyerekek születése óta tanulmányozom az alvásciklusokat (főleg szoptatott babáknál) az iskoláskor kezdetéig. Meg kell mondjam: az eddigi tudásanyag tudományos körökben nem mindig használható... (Ha elkészül egyszer az a könyv a kristálygyerekekről, majd részletesen írok az alvásról is benne.)
Szóval, nyugi, én is zuhanyoztam meg locsolgattam a fiam... próbálkoztunk :)
Most már nem ébred riadtan. Ha magához tér, elmegy pisilni, de előfordul hetente 1x, hogy bepisil. Felébred, és leveti a pizsamáját. Ennyi.
Nem viszem pszichiáterhez, mert nem gyogyós, csak kristály... Tutira teletömnék gyógyszerrel.

Itt nem tükör a gyerek, mert ezek nem feltétlen lelki eredetűek, egyszerűen a testük reagál másképp az információkra, mint mi várnánk.

Ritus!

(Ildikó, 2011.01.30 22:55)

Ez szép volt! Mármint az önvallomás része! Így kell kimondani mindent, vagy még ígyebbül.:))
A sztorival kapcsolatban meg az jut eszembe, hogy a gyerekek is tükrök ám!!! De még menniyre!!! És a legfontosabbak, hiszen a mi vérünkből valók, így a leginkább hordozzák a saját tulajdonságainkat. Úgyhogy ha nem tetszik bennük valami, akkor nagyon erős a gyanu, hogy az bizony bennünk van.
Én rengeteget tanultam ömnmagamról általuk, és a mai napig a legfőbb tantóim. Látom minden viselekedés, taktika, vagy hiszti mögött egykori vagy jelnelegi önmagamat. Klassz kis bemutató! :))
Csak figyeljetek jó erősen!


1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Következő »