Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Asszonyok ősi tudása

2010.09.10

Az aranyasszonyok tündöklése

Az aranyasszonyok a magyar ősi hitvilágban a női teremtő és gyógyító princípiumot képviselték, a gyógyítás mellett akár uralkodói, hadvezéri feladatokat is elláthattak. Nem földi dolgokkal, hanem az Úristen erejével gyógyítottak. Mágikus erővel és hatalmas bölcsességgel rendelkeztek, leginkább Paál Zoltán Arvisurája hivatkozik rájuk.

Az Arvisura, vagy más néven Igazszólás, egy nagy terjedelmű, összefüggő, térben és időben nagy távolságot átfogó irodalmi alkotás. A hagyomány szerint ez a 24 hun törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött írása, amely a magyarság évezredes regevilágán keresztül mutatja be a magyar nép régmúltját.

Öröklődő tudás


Eszerint régen az asszonyok irányítottak, őket hívták aranyasszonyoknak, akik generációról - generációra egymásnak adták át a tudást. Sok éven át vezették a magyarok társadalmát igazságban és békességben. Ezek a nők erősek, és mégis szelíd tekintetűek voltak, bölcsen szóltak és igazságot tettek, ha bármilyen perlekedésről volt szó. Egyes aranyasszonyok ki is tűntek a többiek közül, voltak, akik ahol megjelentek, ott csodák történtek, az emberek egyre-másra gyógyultak, és volt olyan is, hogy az aranyasszony amerre járt, ott bővebb lett a termés.

A női princípium


Az Arvisura egy részlete (Eperjes aranyasszony és Gyűrűfű szécs-sámán rovása Kr. u. 805-920.) egy szép hasonlattal jellemzi az asszonyokat, az asszonyi esszenciát: „Tudjátok, a női nemnek mindig olyan volt az élete, mint a szarvasnyájé. A leg­nagyobb gondja a szarvasünőknek mindig az őzikék nevelése volt. A kis őzike alig jött a világra, estére már a talpára állt, aztán az anya folyton dédelgette, nyalogatta kicsinyeit, amíg éretté nem váltak. Aztán eljött a szarvasbőgés ideje, és a szarvasbikák csatáztak, hogy ki legyen a győztes. Nekünk, a szarvasnyájnak ez olyan mindegy volt és csak nyugodtan legelésztünk. Aztán újból neveltük a kis őzikéket. Bárki lett a győztes, a nevelés nekünk jutott. Aztán voltak olyan időszakok, amikor a férfiak halomra gyilkolták egymást, de mi megmaradtunk a lakhelyünkön és folyt az élet tovább. A legelső rovásos feljegyzé­sünkben is az szerepel, hogy Úzon ifjúsági telepes fővezér meghalt, de Ilona arany­asszonynak fel kellett nevelnie a gyermekeit és utódaival megalapította Ilona aranyrö­ges országát. Utána a férfiak fadoronggal, kőbaltákkal agyonverték egymást, de mi, az asszonyok még a verések közepette is féltve neveltük fel gyermekeinket. Pannonföld­nek is Gyömöre és Almágy aranyasszony vetette meg az alapját a bő gyermekáldással.”

Az Aranyasszonyok színre lépése

Az Arvisúra számos aranyasszony nevét említi, kitér személyiségük jellemzésére is. Mesél Atilla 453-ban bekövetkezett halálakor kirobbanó testvérháborúról, ami után az aranyasszonyok vették kezükbe a hatalmat, életben tartották a népet és átmentették az avar korszakba. Atilla temetésekor a Maros folyó négy gázlójánál huszonnégy sámánifjú állt őrséget, míg a fejedelmi, víz alá való temetkezés lezajlott. Egy Szöged nevű ifjú lett végül Atilla sírjának őrzője, aki a Maros és Ti­sza találkozásánál őrséget alapított Szöged elnevezéssel. A járőrök minden nap ellenőrizték, nehogy megzavar­ja valaki Atilla álmát. Az őrszolgálatot Ilona aranyasszony szüntette meg 505-ben.

A hun fejedelem halála után a férfiak hatalmi torzsalkodása veszélybe sodorta a hun nemzetséget. A kaotikus állapotok rendezése e korban csak női uralommal volt lehetséges, és ebben az átmeneti időben az aranyasszonyok látták el a kormányzói, irányítói feladatokat. Az addig fokozatosan elnyomott teremteni képes női princípium szentsége most újra érvényesülhetett. Így történt, hogy kétszáz éven át 11 aranyasszony, 12 fővezér és 12 fősámán uralkodott e földön, és ezek közül négy aranyasszony fővezér is volt egy személyben. Az Arvisura időrendi sorrendbe is állítja az Aranyasszonyok uralmát: Bősárkány 410-452, Dunna 451-453, Deédes 453-466, Szörényke 467-490, Száva 490-500, Ilona-Gyilyó 500-503, Hajnalka 503-510, Torbágy 510-540, Ilja 540-568, IL Ilona 568-575, Telena 575-600           
Deédes aranyasszony volt az, aki megszüntette a háborúskodásokat Atilla halála után. Az írás Géza Nagyfejedelem feleségét, Saroltot is aranyasszonyként tartja számon, aki Koppány halála után, 998-ban Kurszán várából hazavágtatott az Aranyasszonyok ősi városába, az akkor égő Veszprémbe, Istvánhoz.

Gyógyító aranyasszonyok


Az aranyasszonyok veleszületett képessége a gyógyítás. Ez azt jelenti, hogy nem csak a gyógynövényeket és az alkalmazásukat ismerték, hanem érezték a betegséget is, és bölcsességükből, hatalmas tapasztalatukból kifolyólag olyan szellemi csatornák nyíltak meg számukra, ami által átlátták a betegségek közvetlen testi-lelki okait, és azt is, hogy milyen módszerrel lehet a leginkább meggyógyítani ezeket. Látták a lelket, hiszen tudták, hogy a betegségek elsősorban a lélek figyelmeztetései, üzenetei a személyiség felé. Bárki fordulhatott hozzájuk, mindenki a számára legmegfelelőbb szavakat kapta, és mellé gyógyulást, aminek fontos építőköve volt a gyógyulásba vetett hit. Abban az időben a gyógynövények segítették az aranyasszonyokat, az ő tudásukat örökölték meg később a kuruzslók és javasasszonyok.

A mai Aranyasszonyok


Függetlenül attól, hogy az olvasók elfogadják-e az Arvisurát, mint hiteles forrást, vagy nem, az bizonyosan elmondható, érezhető, hogy az asszonyokban, a nőkben a mai napig benne rejlik az eszencia, a lényegi rész, amely őket bármikor aranyasszonnyá teheti. Ehhez azonban fontos felismerni a női és férfi szerepek különbözőségét, fontos lenne megtalálni az egészséges egyensúlyt a női harciasság, küzdelem és a befogadó, feminin minőség között. A nemi identitás kiművelése, fejlesztése a nők esetében azt jeleni, hogy egyre jobbak és jobbak legyenek a női szerepükben, a férfiaknak pedig azt, hogy a nőket jobban megérthessék, s hogy tudomást vegyenek saját érzelmeikről. Hiszen a 21. századra nyilvánvalóvá váltak olyan változások, mint a tradicionális családmodell átalakulása, a bizonytalanságok, melyek hosszú távon párkapcsolati zavarokat és más jellegű problémákat is okozhatnak, gondolván akár csak a nőgyógyászati megbetegedésekre. A testünk és a lelkünk szoros egységet alkot, hat egymásra.

Mi kell ahhoz, hogy a nő ma is megélhesse aranyasszonyi mivoltát? A teremtésnek, mint spirituális fogalomnak, mint isteni kiváltságnak a gyakorlatban történő legcsodálatosabb megnyilvánulása a gyermekáldás gyermekszülés, ami a nőnek adatott meg ezen a földön. Hogy ezt a kiváltságot megkapta, ezzel megkapott hozzá egy sor más adományt is: az intuíciót, a felelősségvállalás igazságát, az érzések kifejezését, a gondoskodást, a szépséget, a lágyságot, puhaságot. Mindez azonban nem működik kellő önismeret és változni, fejlődni akarás nélkül, hiszen addig ezek az adományok csak szunnyadó eszenciák a lélekben, várva, hogy mikor jön el az ő idejük. A régi aranyasszonyok ismerték önmagukat, ismerték személyiségük napfényes és sötét oldalait, és ráláttak arra, hogy hogyan javíthatják, kovácsolhatják előnnyé kevésbé pozitív személyiség jegyeiket. Amikor a nő elkezdi felfedezni valódi önmagát, akkor kezd felfényleni lélekszikrájának aranysárga fénye, és kezd előtűnni az igazi aranyasszony. Az aranyasszonyok mellett pedig csak az igaz férfiaknak van helyük. Minél több aranyasszony bontakozik ki, annál több igazi férfi jelenik meg. Fordítva is igaz: minél több férfi fedezi fel férfi eszenciájának lényegét, és válik igazi, ám nem érzelmek nélküli férfivá, annál előbb tündökölnek újra az aranyasszonyok. A hatás kölcsönös.

(Forrás: astronet.hu)

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Kiegészítés:

"Mindez azonban nem működik kellő önismeret és változni, fejlődni akarás nélkül, hiszen addig ezek az adományok csak szunnyadó eszenciák a lélekben, várva, hogy mikor jön el az ő idejük."

Ha pedig így van, akkor aki Aranyasszony szeretne lenni, annak figyelmébe ajánlom a honlapon lévő szinte valamennyi cikket, melyek mind ezt a fejlődést, és önismeretet hivatottak elősegíteni. (Ildikó)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszönöm !

(Ritus, 2010.10.10 17:20)

Jani, gyakorolni fogom, engem ez nagyon érdekel :) Szeretném ezt megtanulni.

Táv-gyógyítás

(fritzjames, 2010.10.09 21:18)

Ez tulajdonképp az energiák ki egyenlítésére tett-kísérlet!
Tudod-nemsok"hókusz-pókusz" kell a táv-gyógyításhoz---ha tudod,hogy ahol a figyelmed fókusza van-ott van az álltalad képviselt energia!
No-mármost csak az kell,hogy az energiáid mindíg "top"on legyenek-pl-prána-légzéssel-de van más lehetőség is!Ha elképzeled a "beteg" testrészt-és "látod",hogy fehér fénnyel telik meg-azáltal a betegség elmúlhat!Sokat kell gyakorolni-többet ér-mint az "esti-pletyka"-Szeretettel-Jani

ősmagyar

(Ildikó, 2010.10.04 19:43)

Nem tudom melyik oldalon volt erről szó, - mármint az őshonos gyümölcsfa fajtákról - de nagyon érdekes oldara bukkantam. A Csillagtitikok-on belül a Magyar termékek oldalára. Nagyszerű gyűjtemény, elérhetőségekkel.
Van itt mindenféle magyar termék, még gyümölcsfa is, nézzétek meg!

http://www.csillagtitkok.eoldal.hu/oldal/magyar-termekek-gyujtooldala

Csibe!

(Ritus, 2010.10.02 14:26)

A különleges kenyérreceptet megoszthatnád velünk is :)
Én nagyon kiváncsi vagyok rá!
R.

hugomék

(Ritus, 2010.10.01 08:44)

Andi messze lakik tőlünk vidéken, ezért csak nagyon ritkán vagyunk együtt, telefonon, vagy msn-n szoktunk beszélni és olyankor nem a hétköznapi dolgokról van szó :)
Nálunk anyu mindíg a gyerekekkel nyaggat, elemzi a rajzaikat és néha eszméletlen hülyeségeket hord össze. Én tudom, hogy a saját hibáit fedezi fel magában ilyenkor nem az enyémet, de bosszant vele, mert tényként adja elő és természetesen én vagyok a hibás. Meg szeret utasítgatni, de ezt nem szokta észrevenni.
Anyósom meg nagyon nem bír engem, bár állítja nagyon szeret -képzeld mi lenne, ha nem szeretne :))))-
Talán az is baj, hogy ők sem éltek együtt nagycsaládként sosem, így nem tudják hogyan is kell ezt jól csinálni.
A hugom anyósa szerintem tüneményes nő, egyszer volt köztük összezördülés, az esküvő előtt, akkor is bocsántatot kért, és felismerte, hogy kitört rá az "anyósbetegség" azóta szent a béke köztük és lányaként kezeli a hugomat. Igaz a férje is úgy kiállt mellette, ahogy az enyém sosem tudott mellettem.
Ez nagyon jó szerintem.
Mikor megértettem bizonyos törvényszerűségeket akkortól lett jobb a helyzet, magamban belül, azóta nem tud padlóra küldeni anyósom :)))) de ehhez sok idő kellett.

Ritus

(Anisha, 2010.10.01 08:09)

Ismerős a helyzet...mondjuk, annyi különbséggel, hogy nekem a nagyim, meg a férjem volt az aki mindentjobbantuggya szerepét játszotta az életemben. Anyósom nincs. De a férjem még most is próbálkozik.
Írod, hogy a húgodéknál más a helyzet. A húgodnál anyukád se tudja jobban? Tudod...én megfigyeltem, hogy akik velem szemben így viselkednek, másokkal nem. Ill. persze akivel lehet igen, de nem lehet mindenkivel. Ládd, itt is igaz, hogy nem a másikat kell megváltoztatni, hanem nekünk kell változni.

Lányok

(Anisha, 2010.09.30 20:04)

Otthon mindenki elvonul a saját likába....és nincs csevej. Ha mégis, akkor jön apjuk, és mondjuk elkezdi böködni az egyik lányt. Ugye energia hiányban szenved...figyeljenek rá. Esetleg mond valami furát, pl. hogy mért marhaság amiről épp beszélgetnénk. Így nem beszélgetünk. De ha együtt vagyunk valahol...akkor óriásiakat dumálunk. Mi hárman nagyon együtt tudunk rezegni....:o)))
61636

együtt vagy külön

(Ritus, 2010.09.30 15:09)

Nálunk a családban mindíg mindenki jobban tudja, mint én, főleg a nagymamák, anyósom különösen...én ezt nem bírnám, így is állandóan szidalmaz engem mások előtt. A gyerek is mondogatja: "anya mindíg a gép előtt ül". Pedig nem. De tudom legalább honnan fúj a szél.
Tudjátok a nagytestvér figyel engem :))))
Ismerek viszont olyan családot -hugomék- ahol 3 felnőtt család lakik együtt és nagyon jól megvannak, de ők felismerik a hibáikat és intelligensen meg is oldják, és tudnak bocsánatot kérni, valódi szeretet van köztük és elfogadás. Ezek fontos kulcsok az együttéléshez. Persze, ha az ember magát sem tudja igazán elfogadni és szeretni akkor a másikat is nehéz.
Én remélem a mi kis családunkban a lányaimmal majd más lesz és együtt tudunk majd élni úgy, hogy nem akar elmenekülni senki senkitől.

Csibe

(Anisha, 2010.09.30 12:35)

Valóban mindenki magából indul ki. Én is, te is. Én azt írtam, minden embernek legyen meg a maga fészke, de még a párokat sem költöztetném össze, persze ha akarnak, akkor tegyék. Számomra az az elfogadható, ha minden természetes, ami egy embernek jó. És mivel mások vagyunk, más az igényünk is. Aki valóban a társam, az engem úgy fogad el, ahogy vagyok, és én is őt. Egyszerűen nem lehet az gond, hogy most össze költözünk, vagy sem. Mert úgy jó nekünk, ahogy nekünk jó. Pont ettől a társam. Ezt nem tudom jobban kifejteni. De az biztos, hogy nem magányos életről beszéltem.

Aki még a párját sem tudja elfogadni....az valószinüleg nem jár az önmegismeréd ösvényén. Aki viszont felismerte, hogy az, akivel együtt él, az nem a párja....nos...ugye...ilyen is van, nem csak működő kapcsolat,...az valószínüleg odáig már eljutott, hogy nem söpri a szőnyeg alá a dolgokat.
A család az nagyon fontos. De nem az egymással vérségi kapcsolatban lévő emberek összessége a fontos, hanem az egymást valóban szerető, működő család. Nagyon örülök, hogy te ilyenben élsz.
De ládd, Ritus is "infarktust" kapna...bizonyos dolgoktól...ugye...És...mivel a mai világunk olyan, amilyen, ezen nem is lehet csodálkozni. Ahhoz (is), hogy ezek a dolgok működjenek....folyékonyságra van szükség.
Szerintem.

Anisha !

(Csibe, 2010.09.30 11:03)

Mindenki abból indul ki, amiben van, amilyen.
Nekem kerek a világom, jut benne hely férjnek, gyereknek, szülőnek rokonnak és barátnak. Szerintem az igazi elfogadás ott kezdődik, hogy a páromat elfogadom úgy ahogy van, mindenestül. Ha már Őt sem tudom elfogadni, akkor kit ? A páromat az Ég rendelte mellém, dolgunk van egymással, együtt, egy-Másért... A legfőbb érték a család, itt minden megvan kicsiben, mint a világunkban nagyban. Aki nem tud konfliktust kezelni a családjában, az hiába menekül a konfliktusok elől bárhová. A problémákat
itt és most kell megoldani. Persze lehet a magány egy választott életforma, de az nem erről szól.
A panel számomra nem életforma, hanem átmeneti álla-
po! Ezzel nem akarok megbántani senki, aki ebben lakik, Én is laktam egy ideig bérházban, belvárosban, de elvágytam és megadatott, hogy megta-
láltam az Otthonom ! Igen ! Az embereknek tér kell és egy kis távolság, mert messzebbről jobb a rálátás...

együttlakás

(Ildikó, 2010.09.30 09:35)

Anisha!!! Minden szavaddal egyetértek!!!
Hozzáteszem: szép ez a törekvés,mármint a nagycsaládos együttélés de ehhez ház/ lakótér méretek is kellenek, ahol mindenkinek van saját élettere. A mi családunkban egyébként érdekes módón nagyon közel lakunk egymáshoz, tényleg csak 10-15 percre gyalog, de ez sosem volt akadálya annak, hogy egymáson segítsünk. Nekem viszonylag gyorsan születtek a lányaim, 2-3 év különbséggel, és bizony nagyon jól jött ha kisegytettek azzal, hoyg anygaobbalkat elhozták az oviból, iskolából, amíg a legkisebbet még pelenkáztam, szoptattam,...stb. Én úgy éltem ezt meg, mint egy igazi nagycsaládban, és azt hiszem most is így működünk, állandó kapcsolattartás van, egyeztetés, kell-e valami. Most pl. nekem rengeteg határidős munkám van, alig győzőm. Ilyenkor anyukám azonnal kérdezi főzzön-e valamit, hozzon-e....stb. nem érzem, hogy a külön lakás elválasztana abnnünket. De együttélni már nem tudnék velük nap mint nap egy panelban. Megőrülnék, nem tudnék dolgozni....és én is idegesíteném őket a nyüzsgésemmel.....nem egészséges. Városi körülmények között ezt nem pártolom. Egy nagybirtok esetleg más lehet, ahol több épület is van, vagy olyan nagy, hogy tényleg elfér mindenki anélkül, hogy egymást zavarnánk.
Igen. Megváltoztak a körülmények, az életvitel. De az érzések, az összetartozás érzése attól még megmaradhat.

együttlakás

(Anisha, 2010.09.30 08:34)

Minden változik...és én, azt gondolom, hogy a múltból át kell hozni azt, ami jó volt, és a jelenből is azt, ami jó. Régen az időseket eltartották, és hagyták őket unokázni....ma nem élnek együtt a családok.
Én egy olyan világban élnék, ahol mindenkinek megvan a saját fészke. Én még a párokat sem költöztetném össze, csak közel egymáshoz. Persze ha akarnak, miért ne. Én vagyok az, aki nem költözne össze már senkivel. Szóval én a nagyikat is a szomszédba képzelem el. Ráadásul, nem feltétlenül a saját nagyi, hanem akit a VÉLetlen mellénk tesz. Egy valóban működő világban ez tökéletesen, harmóniába működne. Mindenki a maga ura, de mégis mindenki együttműködik másikmagával. A szeretet működteti a világot....
Mi 2000-ben összeköltöztünk anyámmal és apósommal. De ez....nem család lett...hanem tömegszállás. Ez a dolog csak akkor működik, ha valódi, feltételnélküli szeretet van, nem egy kényszeredett kötelesség..("hát kit szeressek, ha nem a saját családom?"....de...semmit nem tudnak az elfogadásról...Jajjj!)Nálunk sok minden volt, de főleg érdek a dologban. Így senki, senkivel ne költözzön össze. Mert semmi nem működik. De ezt szó szerint értem SEMMI!

távgyógyítás

(Ritus, 2010.09.29 07:41)

Szavakkal is lehet gyógyítani, én rámeditálni szoktam a dologra és a megérzéseim vezetnek a potenciák és szerek választásakor. Ezért van, hogy nem is ajánlok szert, hanem elküldöm az orvosok honlapjára, mert többet érezk a dolgok mögött, amihez nekem már nincs kompetenciám.
Gyógyítani sokféleképpen lehet, energiával is megy, én hiszek abban, hogy elsősorban a lélek betegszik meg, s csak aztán a test, az energiamezőben meg már előre érzékelni lehet ha probléma van.
Erről Jani tudna írni :) Meg Ani, ők ezt nagyon értik.

Ötletelünk

(Csibe, 2010.09.28 20:01)

A mai nap sem volt hiába való ! Találkoztam egy barátnőmmel és kitaláltuk beszélgetés közben, hogy csinálunk egy olyan kört, ahol egymásnak adjuk át a tudásunkat. Ki mit tud. Van aki különleges kenyeret,
van aki hagyományos anyagból ruhát hajt, stb. Már régen dolgozik bennem, hogy a szó elszáll, de a cselekvés, az abból jövő tudás megmarad. Meglátjuk hogyan tudjuk majd a tervünket végrehajtani, de az ősz és a tél biztosan alkalmas lesz erre.Ritusnak a
kiránduláson mondtam egy mondatot a homeopátiával kapcsolatos gyógyításról, azóta azon gondolkozom, hogyan lehetne távgyógyítani anélkül, hogy ártanánk.

a-nyós meg az a-nyám

(Ritus, 2010.09.27 08:45)

Én sokszor vagyok kénytelen anyósomra bízni a gyerekeket, tudod Csibe egy baj van, hogy nem képesek sokszor a mai nagyik -pedig az enyém nem fiatal- váltani, nem képesek megérteni, hogy ők már nem irányítanak semmit, főleg nem a gyerekeiket.
Az én anyósom szörnyű tud lenni velem, mostanában már nem veszem annyira fel, mint régebben, de én megbolondulnék, ha újra vele kéne élnem.
Sőt anyukámtól is infarktust kapnék...mert annyire nem jól állnak hozzá a nagyi szerephez.
Remélem én nem ilyen leszek......
Emlékszem mikor nálunk lakott a dédimamám, olyan jó volt, de ő nem szólt bele semmibe, ami a szüleim dolga volt, minekt meg nagyon szertett, emlékszem mennyi befőttet rakott el, a birsalmára, meg a kisdinnyiére...valami fantasztikus volt, kár, hogy a receptek nem maradtak fennt tőle.

Egyébként szeritnem is a gyökereinkhez kell visszatalálni, a család régi értékét kell újra teremteni, szép nehéz ámde nemes feladat ez. Tudom, hiszen ezen dolgozom én is a magam módján :)

Örülök Neked Csibe, írj még sokat!

Megerősítés 2

(Csibe, 2010.09.26 18:01)

Annyira elragadtak a szeretet-hullámok, hogy majdnem elfelejtettem azt, hogy miért is írtam ezt a címet ! a megerősítés arra vonatkozot, hogy jó úton járok amikor azt gondolom, hogy vissza kell mennünk a gyökereinkhez, megismerni a multunkat ( nem Trianonra stb. gondolok ! )meríteni kell az ősök
tudásából és akkor tudni fogjuk mit kell tennünk a jövőben. Nagyon elszakadt a ma embere a természettől
attól az élettől, amiben kevésbé volt kiszolgáltatva
a multiknak, a bankoknak és a fennálló intézményeknek.A jobb érthetőség kedvéért egy példa:
van a környékünkön egy biogazda, aki azt mondta, hogy ő megszüntetné a segélyeket és a nyugdíjakat, mert ezek rossz beidegződéseket okoztak a társadalomban. Régente, mikor nem volt nyugdíj, stb. a családokban a fiatalok segítettek az idősebbeknek, majd átvették a gazdálkodást tőlük és eltartották őket. Cserébe a gyerekeknek nem kellett ovi, napközi, v kulcs a nyakukba. Tapasztalatukat elismerték és az idősebbeket tisztelték, elfogadták a tanácsaikat. Igaz, akkor még toleránsabbak voltak az emberek egymással. Akor nem úgy kezdődött egy mondat, hogy bezzeg az Én időmben, hanem úgy, hogy amikor Én fiatal(abb) voltam így és így történt.
Mi romlott el közben ?
Régen nem volt magányos öreg, depressziós kismama,
flusztrált férfiember. Igaz ennyi agyvérzés, infarktus és a jó Ég tudja még mennyi minden nyavalya. Félreértések elkerülése végett szeretném, ha tudnátok, hogy nem pálcát török azok felett, akik
semmi pénzért nem laknának az anyósukkal, de legalább gondolkodjunk el azon, hogy nem a gyökereinket tépjük -e ki pont most a földből ?
Hiszen most ezekre lenne szükség ! Az öregjeinkre,a
tapasztalataikra, a múlt mélyebb ismeretére !

Megerősítés

(Csibe, 2010.09.26 17:24)

Ez a hétvégénk nagyon "light"-os volt! Szombaton egy jót kirándultunk, vasárnap pedig szakadt nálunk az eső egész nap, így volt időm gondolkodni, rakos-
gatni a mozaikot. Vasárnap reggel ránéztem a mail-ekre és a Bárka programosoktól jött egy filmajánló:
Az ébredés. Hogy ti is értsétek mi történt Velem a 3
nap alatt: pénteken voltam egy Jelek: Viágépítés és Világrombolás c. érdekfeszítő előadáson, pénteken volt a közös kirándulásunk és vasárnap az iránytűm
olyan internetes helyekre vezetett, ahol még sosem jártam. A 3 nap alatt annyi mindent kaptam ( megerősítéseket, új információkat, hiányzó kapcsokat
a már meglévő tudásomhoz ), hogy lassan-lassan körvonalazódik Bennem az, hogy hogyan is legyen tovább, mit is kéne csinálnom a jövőben. És ezt Nektek is köszönhete, küldök mindenkinek egy óriási
nagy szeretettel teljes ölelést !Új lendületet adtatok, még akkor is ha nem történt szombaton semmi
különleges ( látszólag ). Néha elég egy mondat, vagy
egy kimondott gondolat...
SZERETLEK BENNETEKET RITUS, ILDIKÓ, ANISHA, KERION,
ADRI ÉS MINDENKIT AKI OTT VOLT !

Ha-ha-ha-ha :-D :-D

(Mónika, 2010.09.23 21:19)

Ez édi volt! :-DDDDDDDDD

nem??? igen!!!

(Ritus, 2010.09.20 11:40)

Ó hát igen :) azon vagyok, hogy el tudjak menni, és igyekszem arra fókuszálni, hogy mindenki jól lesz.
Köszönöm, hogy emlékeztetsz!
R.

Ritus

(Anisha, 2010.09.20 11:19)

Mindenki egészséges lesz!

az univerzum nem ismeri a nem szót. Így ha azt hajtogatad, hogy ez ne legyen...akkor úgy veszi, hogy ez legyen, és meg is kapod.


1 | 2 | 3 | 4

Következő »